Naplójegyzetek, fragmentumok szeptember 6., kedd Tegnap Orbán Viktor a Karmelita kolostorban fogadta Porfirije szerb ortodox pátriárkát, aki a látogatás során átadta a magyar miniszterelnöknek a Szent Száva Érdemrend arany fokozatát. „Orbán Viktor egyedülálló államférfi Európában, aki harcol Európa lelkéért, és akinek a szavára más népek, így a szerbek is odafigyelnek”, mondta a pátriárka a kitüntetés

Naplójegyzetek, fragmentumok szeptember 2., péntek Pár nappal ezelőtt írtam arról, hogy a legjelentősebb művek szerzői a helyi vagy a nemzeti életet európai távlatból ragadták meg. A helyi és a nemzeti vonatkozások európai kontextusban tárulnak fel, s csak abban tárulhatnak fel a maguk gazdagságában. Babitsra utaltam, aki szerint a kozmopolitának semmiképpen sem nevezhető Arany János is

Naplójegyzetek, fragmentumok szeptember 1., csütörtök „1956 novemberében, néhány perccel azelőtt, hogy a tüzérség szétlőtte volna irodáját, Magyarország sajtóügynökségének igazgatója kétségbeesett üzenetet indított telexen a világba, a reggel Budapest ellen indított orosz offenzíváról. A távirat ezekkel a szavakkal végződött: Magyarországért és Európáért fogunk meghalni”. Így kezdődik Milan Kundera nevezetes 1983-ban írt esszéje, amelyet mostanság az ukránok

Naplójegyzetek, fragmentumok augusztus 28., vasárnap A nyár utolsó napjaiban a közelgő szerbiai népszámlálásról olvasva arról is értesülök, hogy az idei népesség összeírás sokkal részletesebb lesz, mint az eddigiek. Óhatatlanul az jár az eszembe, hogy mit jelent ez a vajdasági magyarságra nézve. Várható a magyarok lélekszámának baljós csökkenése. 2000 után a Családi Körben közölt naplójegyzeteimben félrevertem

Naplójegyzetek, fragmentumok augusztus 24., csütörtök Szerbiában mindennapi lett az apokaliptikus közbeszéd. Tegnap a politikusok még szép jövővel hitegették a népet, ma pedig apokalipszissel fenyegetnek. Félelem járja be az országokat.  A magyar szakértők is sötét jövőt jósolnak. Az iskoláknak fel kell készülniük a fával való fűtésre. Úgy fognak a diákok melegedni, mint én az ötvenes években

Naplójegyzetek, fragmentumok 2022. augusztus 16., kedd 2017 áprilisában nagy rokonszenvvel néztem a diktatúra ellen tüntető újvidéki fiatalok felvonulását. Azidőtájt – naplójegyzeteim tanúsága szerint – „beletörődtem abba, hogy ezek az események nélkülem, de nem ellenemre zajlanak”. A menetoszlopban örömmel fedeztem fel néhány fiatal ismerősömet. Önkéntelenül is a régi szerbiai diáktüntetésekre, 1968-ra, vagy 1996-ra és a nemzedéki

augusztus 15., hétfő Tegnapelőtt arról töprengtem, hogy a nagy infláció, a recesszió idején várható-e Szerbiában rendszerellenes lázadás. Arra a következtetésre jutottam, hogy lesznek fragmentális demonstrációk, de nem kerül sor össznépi ellenállásra. 2000-ben a tömeg megbuktatta Miloševićet, de csak azért, mert Koszovó elvesztése a nacionalista erőket a rendszerellenes táborba terelte. Erre emlékeztem miután a kezembe került

Naplójegyzetek, fragmentumok augusztus 14., vasárnap A hétvégi Danas Vlaho Bogišić szerkesztésében részleteket közöl Miroslav Krleža eddig még kiadatlan naplójegyzetéiből. Itt találtam rá a Sinkó Ervinről szóló feljegyzésre is, amely Sinkó életművének és személyiségének legpontosabb leírása. Sinkó nem magyar, írja Krleža, de magyar emigránsnak érzi magát, nem cionista, de zsidó vándornak érzi magát, nem szláv és

Naplójegyzetek, fragmentumokű augusztus 12., péntek (…) Lemondás és megmaradás. Ez volt az első esszékötetem címe. Attól félek a kettő állandó feszültségben van, és szüntelenül perlekedik egymással. Ez azzal jár, hogy az írástudó, ahogy Babits mondta, bukdácsol jobbra és balra, kerülgeti az akadályokat, miközben nem téveszti szem elől a Csillagot. Sokan gondolhatnák, hogy tévelyeg, Úgy vélem