Naplójegyzetek – fragmentumok 2020. december 1., kedd El tudom képzelni Jónást a mi kis Ninivénkben, ahol csodálatos rend, béke és nyugalom uralkodik. A nép szabadon választja meg a vezetőit, nem egy, hanem több választásokon szavaz neki bizalmat. A vezetők nem győzik hangsúlyozni, hogy mennyire tisztelik a demokráciát és a jogállamot. A gazdagok mind gazdagabbak, a

Naplójegyzetek – fragmentumok 2020. november 29., vasárnapKora reggel a Facebookon tömegesen ünneplik november 29-ét a néhai köztársaság napját. A jelennel való elégedetlenség valóságos érzelmi gátszakadást idézett elő. A múlt megszépítésébe menekültek azok, akik a jelenről szóló lesújtó véleményüket félnek nyilvánosan kifejezni. Ki gondolta volna egykor, hogy Tito dicsérete lesz a félelem egérútja. Akadnak, akik nyilvánosan

Nplójegyzetek – fragmentumok 2020. november 26., csütörtök(…) Ülésezik a szerbiai ellenzék nélküli parlament, a szónoklatok egyre veszélyesebbek. A napirend előtti felszólalásokban a Szerb Haladó Párt képviselői figyelmeztetnek, hogy Aleksandar Vučić államelnök életére törtnek. Az első gyanús személyek a karikaturisták soraiból kerülnek ki. (…)

Naplójegyzetek – fragmentumok 2020. november 25., szerda(…) A tavaszi rendőrségi órák idején vagy két hónapig az utcára sem tehettem ki a lábam, ennek köszönve valamiféle megkönnyebbülést éreztem. Úgy találtam, hogy a vírus legalább látszólag levette a vállamról a gondokat. Eszembe jutnak az évekkel ezelőtti karácsonyi séták Anikóval. Ballagtunk az utcán és az ablakokat figyeltük: hány

Naplójegyzetek – fragmentumok 2020. november 24., keddOlvasgatom a Play Sinkóról szóló visszajelzéseket. (…) Igen, az utolsó jelenet Mara/Sade-ra való utalás szándékos, csakhogy más értelmezésben szerepel. Most nem az egyik színész mondja, hanem a képzeletbeli Krisztus. Ő veti az első követ a parlamentre, ez egyértelmű válasz Sinkó dilemmáira is. Sinkó a monodrámában kommunista Ábrahámnak nevezi magát,

Naplójegyzetek – fragmentumok 2020. november 23., hétfőA Föld, föld!… címen közölt Márai-emlékezéseket sokan az író legjelentősebb művei közé sorolják, ami érthető, hiszen sorsdöntő időkről szól. Az emlékezések a német megszállással kezdődnek, majd folytatódnak az orosz felszabadítással/megszállással, végül az emigrációval zárulnak. Van azonban egy ennél fontosabb Márai kérdésfelvetés, mivel a magyar író nem csupán Magyarország hanem

Naplójegyzetek – fragmentumok 2020. november 21., szombatJobb idők köszöntöttek ránk? Ezt nem írnám alá. Az idők nem jobbak, hanem mások. Albert Camus a 2. világháború után figyelmeztetett arra, hogy nem az irónia, hanem a harag ideje vár ránk. Vajon napjaink konszolidált abszurditásában indokolt-e a harag? A kilencvenes években Szerbia a diktatúra kis szigete volt, körülöttünk

Naplójegyzetek – fragmentumok 2020. november 20., péntekFájdalmas olvasmány a Hódolat Katalóniának (1938). Georg Orwell a spanyol polgárháború részeseként számol be a spanyol baloldal drámájáról. Mindannyian tudták, hogy a Franco a lenagyobb ellenség, de mindeközben egymás ellen is küzdenek. Barcelonában kisebb háborút folytattak egymás ellen. Kommunisták, trockisták, szakszervezetiek, anarchisták számolnak le egymással. A fő bajkeverők természetesen

Naplójegyzetek – fragmentumok 2020, november 19. csütörtökA bécsi terrortámadás továbbra sem nagy nyugton, nyilván a város közelsége miatt, de azért is, mert az utóbbi regényeimben, a Neoplanta, avagy az Ígéret Földjében, a Balkáni szépség, avagy a Slemil fattyújában, de a Temetetlen múltunkban is, Bécs távoli világítótoronyként szerepelt. (…) A legrosszabbat gondolhatjuk a Habsburgok politikájáról, ám