január 5., kedd Arról írj legkevesebbet, ami kizárólag személyesen fájdalmat okozott. Írj róla, de rejtsed el mások életébe, amelyben a fikció gazdagabb jelentéssel bír. Ez a gondolat vezérnyelt vagy öt évtized alatt. Az irdalom mégsem a személyes sebek szemérmetlen kitárása. Inkább a diszkrét rejtegetése. Ezt a gondolatot erősítette meg bennem Danilo Kiš egyik interjúja, amelyben

        január 3., vasárnap Hogyan rekonstruálnám a saját Trianon-történetemet, kérdezi a Litera szerkesztő asszonya Nagy Gabriella. A kérdés jogos, válaszolni könnyű volna, ha átköltöztem volna, mondjuk, Budapestre. Akkor mesélhetnék a múltról, amely emlékké vált.  Az a gondom, hogy nem kell rekonstruálnom, hiszen mindennapi életem része. Nincsenek a szentimentális trianoni emlékeim, nem gyűjtögetem

január 1., péntek Fájdalmas hírrel kezdődött az új esztendő. Ma reggel olvasom Janez Pipan mailjét: pár órával ezelőtt meghalt Dušan Jovanović szlovén drámaíró és rendező, a feledhetetlen Slovensko mladinsko gledališče szellemi atyja. Ebben a színházban promoválták a Zágrábban megjelent könyvemet az Ábrahám kését, ott láttam eredeti helyszínen Ljubiša Ristič rendezte A-moll miséjét. 1986. február 6-án

2020. december 31. csütörtök (fragmentumok) Az ATV-nek adott mai interjújában az EU kapcsán Gulyás Gergely bejelentette: „a magyar kormány a garancia arra, hogy Brüsszel ne válhasson Moszkvává”. A régi naplójegyzeteimet olvasgatom. 2017 december 31-én délelőtt a Mária neve templom előtt bevártam Anikót, aki a déli misére ment. A templom előtt maximálisan felhangosított zene, a pap

december 30., szerda  (fragmentumok) Horvátországban reng a föld. Immár 14 éve berlini tartózkodásom idején a Balkánról és rólunk című, a Mozgó Világban megjelent naplójegyzeteimben (Mozgó Világ, 2006. augusztus) felfigyeltem az erősödő idegengyűlöletre és kénytelen voltam leszögezni, hogy az állapotok rosszabbak, mint 10-20 évvel ezelőtt. (…) Sajnos a magyar világot se kerülte el ez a veszély,

2020. december 29., kedd (fragmentumok) (…) 12:20 perckor a 7. emeleti lakásom szobájában csúszkálni kezdett a székem. Felálltam és szédülésfélét éreztem, de közben újra megremegett a föld, majd újra. Összesen háromszor. Közben Anikó kiszaladt a nagyszobából, percekig zavartan álldogáltunk, nem tudtuk mit tegyünk. A szomszédok a folyósón gyülekeztek. Maradtak, maradtunk és – vártunk. A 6,4-es

december 28., hétfő Tegnap este Kövér László a magyar országgyűlés elnöke nyilatkozott a Hír tv-nek. ,,…úgy Brüsszelből, mint a tengerentúlról óriási erők fognak megmozdulni a következő másfél évben, hogy a magyar választások eredményét kívülről, illegitim módon manipulálva a nekik megfelelő irányba vigyék (…) Látjuk, hogy ez egy háború, nehogy valaki félreértse, itt már nem demokratikus

december 27., vasárnap Egy Petőfi idézettel kezdi Mészáros István rendkívül alapos József Attila-tanulmányát. „Ha nem tudsz mást, mint eldalolni /Saját fájdalmad s örömed: /Nincs rád szüksége a világnak,” majd kifejti, hogy Petőfi, Ady és József Attila közös vonása, hogy a legszemélyesebb gondjaik is általános emberi kontextusban merülnek fel. A három költő sorsfordító időkben élt és

Naplójegyzetek – fragmentumok 2020. december 22., keddFelettébb érzékeny kérdést feszeget Mészáros Tibor a Van-e két Márai című tanulmányában (Forrás, 2020. december). Behódolt-e a harmincas években Márai a keresztény-kurzusnak azzal, hogy Horthy Miklósról irt lelkes sorokat? Tagadhatatlan, hogy ezeket megírta, s ahogy én látom, az elvesztett területek visszanyerése alkalmából. Mit is mondjak? A cikkek megjelentek, nem

Naplójegyzetek – fragmentumok 2021. december 21., hétfőKis János levele a Temetetlen múltunkról. (…) Az ÉS karácsonyi számában Nyerges András kis magyar „jobboldali antológiáját” olvasva azzal vigasztalom magam, hogy nincs új a nap alatt. A kellemetlen kérdéseket már Rákosi Jenő is feltette: „Miért akarunk mi demokratikus intézményeket egy országban, melyben demokraták voltaképen nincsenek?” Aztán sorra következnek a válaszok. Dr. Dánér Béla az Új