Naplójegyzetek, fragmentumok május 19., szerda Az értelmiség azért nemzette a kommunizmust – jegyezte fel Gombrowicz a naplójában – hogy az felfalja őt. Napjainkban azonban némiképpen módosítanom kell: az értelmiség azért készítette elő a bársonyos forradalmat, hogy az új osztály udvari bohóca legyen. Ez még a jobbik eset, hiszen főfeladata, hogy a médiában dicsérje a gazdája

Naplójegyzetek, fragmentumok május 18., kedd A horvátországi önkormányzati választások nem jelentéktelen elmozdulásról tanúskodnak. A végleges eredményre várni kell, de a zágrábi választási eredmények máris felfordulást idéztek elő, hiszen az első fordulóban kiderült, hogy a Možemo jelöltja Zlatko Tomašević fölényesen vezet, a második fordulóban a jobboldali Miroslav Škoronak már elmélet esélye sincsa  polgármesteri mandátum megszerzésére. Minden

Naplójegyzetek, fragmentumok május 17., hétfő Sokáig türelmesen hallgattam a sajtómunkások, a politikusok prédikációját a család szentségéről. Az utóbbi időben azonban megelégeltem ezt a képmutatást, mert muszáj volt az éhbérét dolgozó apára gondolnom, aki naponta azzal a félelemmel él, hogy a profitot hajszoló „keresztény oligarcha” kiteszi a szűrét az utcára. Muszáj gondolnom az anyákat molesztáló vidéki

Naplójegyzetek, fragmentumok május 16., vasárnap A betegség nem úgy hatott, mint Márai regényében, A nővérben, amelyben a jó és a gonosz angyala küzdött egymással. Úgy érzem, a jó angyala irtózva félrehúzódott. Márai hazugnak nevezte századát, én viszont a félelem századának nevezném a korunkat. Mitől félünk? Úgy tűnik már ki sem merjük mondani. Egy mondat, amely

Naplójegyzetek, fragmentumok 2021 május 15., szombat A Cser Kiadónak elküldtem a Horthy-portré című a Hašek-évfordulóra irt novellámat. Idős koromra két alkotóval végleg „megbékéltem”: az egyik Cervantes a másik Hašek. Felidézem a regény egyik jelenetét, amikor Don Quijote figyelmezteti a rabőröket: ne verjék a rabokat, mert „ha már valakinek a keze így meg van kötve, attól

  Naplójegyzetek, fragmentumok 2021. május 14. péntek A hivatalos Újvidék szemében idegen vagyok, én pedig hontalannak érzem magam, ám van egy másik városélményem, a barátok, az ismerősök, vagy azoknak a polgároknak a világa, akiket személyesen nem is ismerek, akik azonban hűségesen ragaszkodnak egy letűnőfélben levő sokszínű városhoz. Ezért sincs kedvem, nincs is rá jogom, hogy

Naplójegyzetek, fragmentumok május 13, csütörtök Miután befejeztem a Play Sinkó monodrámámat, az egyik barátom azt kérdezte, melyik színház fogja bemutatni. A kérdés meglepett, mert nem is gondoltam színházi bemutatóra. Saját íróasztalom fiókjának írtam, abban a hiszemben, hogy manapság Sinkó Ervin nem kell senkinek. Legfeljebb néhány barátom fogja olvasni nagy megértéssel és rokonszenvvel. Eszembe jutott Iszaak

2020. május 7., péntek Naplójegyzetek, fragmentumok (…) Ritoók Emma a háborús korszakról szóló nemzedéki regényének egyik pontos megállapítása: „minden fiatalságnak igaza van, míg meg nem öregszik”. De mi legyen a koravén fiatalokkal? Számuk növekszik, lassan háttérbe szorítják a „lázadó fiatalokat”? Megkockáztatom, hogy a szellemi életben is úrrá lesz a Richard Sennett posztmodern „rugalmas embere”. Nem

Naplójegyzetek, fragmentumok május 6., csütörtök Slobodan Šnajder Rézkorszak című regényét olvasom. Számomra az utóbbi évek legizgalmasabb közép-európai regénye, ezért nem lepett meg, hogy az osztrák bestseller-listák élére került. Azt tapasztalom, hogy a volt Jugoszlávia irodalmában egyre több önéletrajzi jellegű a századunkkal szembenéző és számot adó regény jelenik meg. Mintha csak újfent a Czeszlav Milosz által

Naplőjegyzetek, fragmentumok május 5., szerda Naplójában a szenzibilitás lassú, nehezen felismerhető változásaira figyelmeztet Tőzsér Árpád (Alföld, 2021/5). A pozsonyi magyar író szóba hozza a fiatal költőnemzedék új világlátását, amely „az előttük járó avantgárd-posztmodernek témaszenvtelenségével (areferenciájával, ahogy ők fogalmaznak) és iróniakultuszával való szembenállást is jelenti”. Nálunk a Vajdaságban ez az témaszenvtelenség kisebb vagy nagyobb módosulásokkal a