FORGOT YOUR DETAILS?

Vizsgatétel és paradoxon

2011. április Por és billentyúzet Bár az asztali komputeremet műanyag-lepellel takartam le, a billentyűzetre mégis vékony, finom porréteg telepedett, amelyet az Alpokban nem észleltem. Az teljesen portalanított. Itt viszont éjjel is, nappal is szitál. Nem csak a tüdőnket, a hörgőinket támadja, hanem a lelkünket is. Az ujjam hegyén érzem a finom port, tehát visszatértem. Az

Berlini séták

Darvasi László A férfi, aki Berlinben is tudott sétálni (Sausic Attila könyvéről) Ejtsünk szót újra ez úgynevezett Berlin-nosztalgiáról, a várost ostromló rajongásról, amely néhány évtizede olyannyira áthatja a magyar irodalom nemzedékeit. Berlin is a magyar író „Bakonya” lett, Bakony és Spree-parti Athén, illetve keletibb tájékán inkább Spárta. Persze ezt már olyan sokan megírták, elmondták, közhírré
  • Published in Etc

Végel László hetvenéves

Végel László hetvenéves Varga Lajos Márton Hogy kit tisztelhetünk a most hetvenéves Végel László Kossuth-díjas íróban, szerkesztőben, esszéistában, publicistában, a vajdasági magyar szellemi élet legjelentősebb személyiségeinek egyikében? Először is azt az embert, akinek nem kellenek evidenciák, nem kellenek a biztonság garanciái ahhoz, hogy biztosnak tudja magát. Annak, aki. Mondjuk: rendíthetetlenül kisebbséginek, magyarnak Szerbiában, és szerbiainak

Szorongás, tekintélyelvűség és diktatúra

2011, április Ilonka hazái Ilonka apja magyar, anyja német, és ennek köszönve megkapta a német állampolgárságot, anélkül, hogy le kellett volna mondania a szerbről. Az apja autószerelő, az anyja ápolónő. Ő természetesen az anyja szakmáját választotta, ápolónő lett. Mivel szülei Münchenben éltek, ő is ott lépett munkaviszonyba, ám egy napon, a főorvos, akivel együtt dolgozott

Visszajövünk, hazajövünk

2011. március Tanulságos példa A szűk utcák, sikátorok, nagy tágas terekre nyílnak. Először jártam Solothurnban .Mintha éppen itt találkozna a germán és a mediterrán szellem. Az utcai járókelők egyszerre kimértek, és határtalanul jókedvűek. A vagy 16 000 lélekszámú városban úgy érzem magam, mintha igazi nagyvárosba tévedtem volna. Ősrégi város, ahol a modern kultúrát ápolják. Minden

Európa belső határai

2011. március Az Elba partján Drezda legszebb hídján megállok és kitartóan szemlélem az Európa keleti és nyugati felét elválasztó Elba folyót. Valahol a kettő között húzódik meg a nyolcvanas években az utópiát és a reményt jelentette Kelet-Közép-Európa. Ugyanaz a bizonytalanság-érzés szorongat, mint az újvidéki hidakon. Ezeken a hidakon minden kétértelmű, az azonosságtudat, a határok, az

Djindjić-legenda

2011. március Baljós felhők Európa egén A párizsi East pályaudvaron a Zürichbe tartó szerelvényen külön kocsikban utaznak a Strassbourgba tartó utasok. Tüzetesen ellenőrzik a külön kijelölt strassbourgi kocsikat. A pályaudvar tele állig felfegyverzett rendőrrel. Vasárnap délután bizonyára munkahelyükre utaznak az Európa-bürokraták, de sok EP-képviselő is. A strassbourgi pályaudvaron a fülkém ablakából szemlélem őket, s arra

Levelek Szerbiából – 2011. február

Balkáni és közép-európai paradigmák Elérkezett Szerbiában is a sztrájkhullám.  Sztrájkolnak a rendőrök, a tanárok, sztrájkra készülődnek az egészségügyi dolgozók, mondjuk tehát, hogy küszöbön van a „közalkalmazottak lázadása”, akik természetesen jobban élnek, mint az egyszerű, kétkezi munkások. A sztrájkok karakterét mérlegelve viszont árulkodó statisztikával szembesülünk: az 1.800 000 szerbiai foglalkoztatottnak közel fele a közszférában dolgozik. Ezek

Németek és svájci németek

2011. március És hol maradt a dicsőséges múlt? Végre, ma reggel megvigasztalódtam. A fontosabb svájci és német napilapokban nem írtak Szerbiáról és Magyarországról. Szóval a „hazákban” minden rendben van. Szerbia évtizedeken át kiemelt fontosságot kapott a nyugati sajtóban, az utóbbi években azonban ritkaságnak számít egy-egy Szerbiára vonatkozó cikk, kommentár vagy riport. A szerbiai olvasok már-már

Lomb, gyökér és törzs

2011. február Remények, remények… Azt reméltem, hogy hét év után, végre, a Magyar Nemzeti Tanács lesz a kisebbségi demokratikus parlamentje. Példa és világítótorony. Ahol a „képviselőknek” nevük, arcuk és egyéni véleményük van. Ahol bölcsen és okosan vitatkoznak, azzal a szándékkal, hogy közös nevezőre jussanak. Ahol politikailag mérettetik meg a „bácskai vérbosszú” drámája, és a méltányosság
TOP