Naplójegyzetek – fragentumok
2020. szeptember 7., hétfő
Örök hálával tartozom Bosnyák Istvánnak a Sinkó-tanulmányaiért. Most ahogy újra olvasom őket, úgy érzem magam, mint aki a viharos tengeren egy csónakban ülve megpillantja a mentőhajót. Karom már elgyengült, alig bírom tartani az evezőt. Amikor Bosnyák megírta őket, úgy gondoltam, hogy nemes feladatát végzi. Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban bízom, hogy jönnek majd új nemzedékek, amelyek felismerik a lehetetlenség értelmét. Egyébként is Bosnyákot is kiradírozta az új vajdmagyar emlékezetpolitika, mint Sinkót.