2026. március 12., csütörtök
23 évvel ezelőtt gyilkolták meg Zoran Đinđićet Szerbia kormányfőjét. Dél körül lehetett amikor Anikó telefonált a rádióból. Megölték Zoran Đinđićet. A CNN már helyszíni közvetítést ad, értesített. Egy ideig néztem a CNN-t, aztán lementem az utcára, ahol semmit sem tapasztaltam. Inkább valamiféle tompa csend jellemezte az első órákat. Nyilván az emberek nem fogták fel, hogy mit vesztettek el. Honnan sejtették volna, hogy ezzel hosszú időre megszakadt a szerbiai rendszerváltás? Visszatérve a lakásba a hazai tévéadók műsorait figyeltem. Nataša Mičić szerbiai parlament elnöke kiállt a szószék elé és táskával a vállán kihirdette a rendkívüli állapotokat. Beindul a Sablja/Kard nevű rendőrségi akció. Letartóztatások. Kiderült, hogy lövést a vörössapkások néven ismert szerbiai belügyi egység egyik tagadja adta le, úgyhogy kénytelen vagyon igazat adni azoknak, akik azt állítják, hogy Đinđićet a saját állama gyilkolta meg. Nem volt nehéz dolguk a kormányfő gyilkosainak, aki nem rendelkezett azzal a védettséggel, amellyel egy államfő rendelkezik. A katonaság a szövetségi állam elnöke, Kuštunica irányítása alatt állt, aki többek között arról nevezetes, hogy amikor a vörössapkások teljes fegyverzetben demonstráltak Đinđić kormánya ellen, akkor ő arra a kérdésre, hogy miért állig felfegyverkezve demonstrálnak, azzal igazolta vörössapkásokat, hogy az orvosok munkaruhájukban, vagyis fehér köpenyben demonstrálnak, érthető tehát, hogy a a vörössapkások is felfegyverkeznek. Abban az időben Đinđić a kormányülésen megkérdezte a belügyminiszterét: akad-e egy belügyi egység, amely megvédi a kormányt, ha a vörössapkások megrohamozzák a kormány épületét. Nem akad, válaszolta a belügyminiszter. Đinđić akkoriban az ország egyik legnépszerűtlenebb politikusa volt, aki meggyilkolása után legendává vált. Többszázezer ember kísérte utolsó útjára. Ugyanakkor 2004-ban többmillió ember a nemzeti oldalt képviselő, Đinđić ellenfelének számító Koštunicát kormányfőnek választotta meg. Ezzel Szerbia feloldozta a politikus Đinjičet, és mind a mai napig sirat egy legendát. Óriási paradoxon. A temetésen volt egy ember, aki őszintén és mélyen gyászolta, gondolom, miután a fotóriporter fiam Dániel Đinđić temetésén készült fotóját nézegetem A gyászolók lassan távozóban voltak, Orbán majdnem egyedül maradt a sírhely előtt. Orbán akkor 40, Zoran Đinđić pedig 51 éves volt. Két fiatal rendszerváltó politikus! Orbán Viktor élete tele van eléggé éles fordulatokkal. Gimnazistaként KISZ-titkár volt, ebből a pozícióból viszont elmozdították, de ő egy időre naivan hitt a szocialista eszmékben. Azt megtagadva, liberális lett. A Soros Alapítvány ösztöndíjával Oxfordban tanulmányozta a liberális eszméket. 1988-ban alapító tagja volt a liberális Fidesznek és a liberális és a nemzeti értékrendet próbálta ötvözni, s végül radikális jobboldali fordulatot tett. Đinđić életútja valamelyest töretlenebb volt, de tragikusabb. Belgrádban fejezte be a középiskolát és ott végezte egyetemi tanulmányait, majd a németországi Konstanzban doktorált, de politikusként sosem használta a doktori címet. Filozófiai tanulmányokat írt, fogalakozott a baloldali anarchista elméletekkel, de főként a baloldali Frankfurti Iskola hatott rá. A nyolcvanas évek végén Reinhart Koselleck, Niklas Luhmann és Carl Schmitt tanulmányozására. 1989-ban véglegesen visszatért Belgrádba, 1989-ben a Demokrata Párt egyik alapító tagja lett. Élete végén megpróbálta a ötvözni a baloldali és a nemzeti értékrendet. Mindkét politikus pályája híven tükrözi a közép-kelet-európai ellenzéki értelmiség életútját, szellemi kiforrását, módosulását, a feltárja az előttük levő alternatívákat. Talán ezért is olvasható le Orbán arcáról az őszinte gyász és a mély bánat. Ez az utolsó általam látott fotó, amely a fiatal Orbánra emlékeztetett. Akkoriban már nem volt miniszterelnök, s nyilván azon töprengett, hogy hogyan tovább. A terve sikerrel járt. El tudom képzelni, hogy a Đinđić sírhant előtt az is megfordult a fejében, hogy Đinđić halállal végződő életútja Kelet-Közép-Európában járhatatlan. Azóta Orbán sem a régi.