Naplójegyzetekragmentumok
- június 18., péntek
Azt ma sem tudnám megmondani, hogy Szerbiában boldogok-e az emberek vagy boldogtalanok. Inkább azt sejtem, hogy a végletek között vergődik az ország. Nincs középút. Minden esetre Újvidéken sokkal több mosolygós ember látható, mint Budapesten. Főleg mostanság, miután a szerb kormány elégedetten közhírré teszi: legyőztük a vírust és a gazdasági mutatók szerint a legjobbak vagyunk Európában. Ezt senki sem hiszi, de azért a nép megnyugszik. 2000 október 5-én Belgrádban közel egymillió ember tüntetett Milošević ellen, lángokban állt a parlament és az állami televízió, de vagy tíz év múlva szabad választásokon látványos többséggel visszatértek azok, akiket megbuktattak, és jelenleg is nagy többséggel rendelkeznek. A demokrácia, amelyről az egypártrendszer vagy Milošević idején ábrándoztunk, az új autokraták játékszere lett. Hogy is mondta Sartre? A kezünk véres, de a lelkiismeretük tiszta. Apáink elszenvedték a rendszett, mert reménykedtek, mi remény nélkül szenvedjük el, de rendkívül bántó, hogy a reménytelenség mosolygós arcot öltött. A demokrácia volt az „utolsó álmunk”, de amikor kiderült, hogy a demokrácia nem hullik az ölünkbe, hanem harcolni és kockáztatni kell érte, akkor a többség inkább a kényelmes önkényuralmat vállalta. Lehet, hogy az alattvalók az összkomfortos szolgaságot választják, amelyben nem maradt más hátra, mint a demokrácia mímelése. A demokrácia bohózat lett. Ezt öröklik utódaink, akik anyátlanul fogadják el ezt az örökséget. Mi lesz pár évtized múltba, azt nem merem jósolni. Az idő gyorsan elrepül, mi pedig egyhelyben toporgunk. Nem hiszem, hogy a jövőben sorsunk urai leszünk. Még a nyolcvanas évek végén írtam a vidám apokalipszisről, a Judit című drámámban: a város várja, hogy végre Holofernész, a diktátor elfoglalja a várost. Diktátorra többé nincs szükség, közeleg a diktátor nélküli diktatúra korszaka. Ilyennek tűnik az önkéntes szolgaság a nemzeti Édenben, ahol biztosított a kellemes apokalipszis, amelyből az ember legfeljebb a senki földjére menekülhet, amelyet másképpen kultúrának neveznek.