2020. november 12, csütörtök
Vučić elnök rendkívüli sajtótájékoztatóján kifejtette, hogy a koronavírus-járvány elleni védekezésben a legjobbak vagyunk Európában. Gazdasági mutatóink is az európai élvonalba jelölik ki a helyünket.
Amikor Budapesten nyilvánosságra hozták a Nemzeti Alaptantervet, amelyből (az első változatban) Ottlik Géza és a Nobel-díjas Kertész Imre is kikerült, viszont bekerült Herczeg Ferenc, a Horthy-rendszer ünnepelt írója, valamint Wass Albert és Nyírő József. Nem volt lelkierőm kezembe venni Nyíró József Íme, az emberek, című könyvét, amelyet még tavaly soroltam be az olvasandó (önéletrajzi) könyvek közé. Azért halasztottam, mert szerettem volna politikai mellékzönge nélkül olvasni a regényt, annál is inkább, mert néhány elbeszélése alapján jobb írónak tartottam, mint például Vass Albertet. Persze, nem törölhettem ki az emlékezetemből a Harmadik Birodalom dicséretét, antiszemita kijelentéseit és azt sem, hogy tagja volt a nyilas parlamentnek. Az is igaz, hogy nem ő az egyetlen író, aki azonosult a fasizmussal, azonban írói értékét mégsem vitatják el. Bennem azonban mindig felébredt valamiféle tartózkodás, még akkor is, ha Ezra Poundról volt szó. Beismerem, ezúttal is nehéz volt ettől elvonatkoztatni, annál is inkább mert az Íme az emberek önéletrajzi vonatkozású próza. Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De valami mégis nagyon, de nagyon hiányzott. Ha a menekülttáborokban való sínylődés és szenvedés leírásakor felidézi más táborlakók, így például a haláltáborok zsidóságának szenvedéseit és tragédiáját, ha legalább sejthetni lehetne az önreflexió drámáját, akkor a saját szenvedéstörténete hitelesebb lett volna.