Naplójegyzetek, fragmentumok
- szeptember 23., péntek
Hosszú idő, talán több mint két év után jelentkezett Urbán András és megbeszéltük a mai találkozónkat.
Olvasgatom a vajdasági magyar világról szóló kritikus megjegyzéseket, melyek főleg egy-egy személyt vesznek célba. Kiderül, hogy vannak jó VMSZ-es intézmények és rossz VMSZ-es intézmények. Attól függ, ki az igazgató vagy a főnök. Csepp kedvem sincs beleszólni ebbe a vitába, mert szerintem a rendszer alapjait képező eszmékkel van gond, s nem lepődnék meg, ha az esetleges személycsere után – amire jelenleg nincs nagy kilátás – ugyanaz a rendszer marad, esetleg puhulna egy kicsit, de be is keményedhet. Az uralkodó vajdasági magyar közéletet ugyanis külső tényezők határozzák meg: Budapest és részben Belgrád, úgyhogy nem felesleges, de kissé unalmas a Jarry dráma szereplőire hasonlító bábúkon elverni a port. Az eszmerendszer kritikája viszont messzire vezetne. A külső tényezők pedig éppen a jelenlegi európai világnézeti és értékrendi háborútól függnek. Igazat kell adnom azoknak, akik szerint napjainkban világszerte a demokrácia hanyatlásának vagyunk tanúi. Scheiring Gábor (Egy demokrácia halála) idézi Freedom House szabadság-indexét, amely szerint 2000 óta összesen 29 demokratikus rezsim összeomlott. Ez a folyamat gyorsul fel. Míg 1985 és 1994 között az újonnan létrejött demokráciáknak csak 9%-a, addig 2006 és 2016 között az új demokráciáknak már 15,7%-a omlott össze. A folyamat legjobban a posztkommunista országokban érzékelhető, de Magyarországon is egyre erőteljesebben jelentkezik. A politikai rendszerek oligarchikussá válása, a populista pártok térhódítása a Brexit-népszavazás, Trump-jelenség bizonyítja, hogy nem csak a posztkommunista periférián, hanem a kapitalista centrumországokban is erőre kapott az autoriter államkapitalizmus eszméje, amelynek a legerőteljesebb képviselői Oroszország és Kína. A folyamat nem csillapodik, ezt bizonyítják a svédországi választások is, amelyből a szélsőjobbal szövetkező jobbközép került ki győztesen. Ezek után nem lesz meglepetés az olaszországi szélsőjobb kormányra kerülése. Világszerte folyik a küzdelem a liberális kapitalizmus és az autoritatív államkapitalizmus közötti, ennek vagyunk szereplői vagy tanúi mi is a perifériák perifériáján. Mindezek után a legfontosabb kérdés, hogy a vajdasági magyarok a választásokon miért szavaznak mégis az erősen nemzetállami eszmékkel átitatott szerbiai autoritatív államkapitalizmusra – hiszen a nemzetállami eszmerendszerek lényegében kisebbségellenesek. Hogyan befolyásolják a koreszmék a vajdasági magyarokat? Emlékezzünk: Zentán Vučić nagy fölénnyel győzött (73,02 százalék), az országos rekordot viszont Magyarkanizsa állította fel (76,48 százalék). Vajon ezzel a vajdasági magyarság nem önként menetel a saját csapdájába? Milyen eszmék befolyásolják a vajdasági magyarokat? Erről alig akad felmérés.