- július 9., péntek
Hosszú vándorút után végre hozta a postás Kis János Szabadságra ítélve című életinterjú-kötetét. A csomag szétbontva, összeragasztva, az ördög tudja, hogy mire gyanakodtak az illetékesek. Azonnal olvasni kezdtem, az első három fejezetig nem tettem le a kezemből a könyvet. Felelevenedtek hatvanas évek, a magyar ellenzék felkészülésének ideje, amelyet a marxizmus reneszánszának is neveznek. Kis János emlékeztet azokra az évekre, amikor Kelet-Európában a másként gondolkodók mindennapi olvasmányai voltak Kosik, Kolakowski, Marcuse, Bloch, a fiatal Marx vagy éppen a jugoszláviai Praxis-kör művei. Ebben a megújhodásban játszott fontos szerepet Lukács György is, akiről Kis János fontosnak tartja megjegyezni, hogy „a kommunista mozgalom az ő számára nem egyszerűen egy politikai szervezet volt, hanem a ’teljes bűnösség” felszámolásának záloga. Pontosan fogalmazott: Lukács egyszerre volt felszabadító és torzító hatású. De ettől függetlenül a fiatal európai baloldali nemzedék Nyugat-Európában a kapitalizmus ellen, Kelet-Európában pedig az államszocializmus ellen lázadt fel. Idejekorán figyelmeztetett a bekövetkező veszélyre: a neokonokra, a neoliberális diadalra. Emlékezem az Új Symposion Marx-plakátjára: „a forradalom megváltás”, vagy a Kursbuchból átvet mellékletre a kronstadti matrózok antibolsevik lázadásáról, a Németországból megrendelt Marcuse-szövegekre. Jellemző, hogy az Új Symposion szellemiségét megidéző közelmúltban adott interjúkban és ankétokban mindennek egyszerűen nyoma veszett. Nemzedékem és az utána következő nemzedék elbúcsúzott a baloldaltól. Ilyesféle tapasztalatok után sztoikusan olvasom Gimes Miklós és Nagy Imre szóváltását. Kis János felidézi, hogy séta közben Gimes Miklós azt javasolta, hogy a párt megújulása után szabad választásokat kell tartani, mire Nagy Imre felcsattant és azt válaszolta, igen, de akkor a magyar nép Mindszentyt választaná. Erre Gimes azt felelte, hogy ha magyar nép Mindszentyt akarja, akkor megérdemli Mindszentyt. Amikor Horthyt akarta, akkor is megérdemelte Horthyt. Kérem.