Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. szeptember 30. szerda
Anikó barátnője telefonál. Budapesten fűtenek. Egy svájci barátom arról ír, hogy ott is fűtenek. Megérintem az újvidéki radiátorokat: hidegek. Az éjszakák is hidegek. A pandémiás időkben jó lenne erre is gondolni, nemcsak a maszkok hordozására meg a távolságtartásra. Ha a polgár érzi, hogy ezekben az időkben az állam gondját viseli, akkor ő is nagyobb gondot fordít embertársaira. Lehet, hogy a szolidaritást is erősíti, amire nagy szükség lenne, hiszen az újságokból arról értesülök, hogy az embereket a nyílt utcán a járókelők szeme láttára félholtra verik.
Meglepő, de szinte lekerültek a napirendről a kisebbségi jogok. Néha elhangzik egy-egy pedagógus sikolya, amelyet dermesztő csend követ. A VMSZ szerint minden rendben van, helyzetünk soha nem volt jobb, ez jut eszembe miközben az egyik gimnáziumi tanárral beszélgetek, aki elmondta, szerencsére, az újvidéki gimnázium magyar tagozatára öt diák iratkozott be. Pár héttel ezelőtt úgy volt, hogy csak három lesz. És mi lesz jövő ilyenkor, kérdem. Erre elborult a tekintete. A Temetetlen múltunk című regényemben írtam a postásról, aki az utolsó magyarnak nevezte magát. Még levelezett is az elhunyt szülők nevében a nagyvilágba került gyermekekkel. A szülők nevében ő referált nekik a Trianonról. Valahogy ehhez a postásról hasonlítanám Bozóki Antal újvidéki ügyvédet is, aki a napló.org honlapon beszámolt a magyar nyelv hivatalos használatáról Újvidéken. Aprólékosan felsorolja a városi statútum paragrafusait, amelyek nem rosszak, de azoknak a valóságban írmagja sincs. Egypár helyen még fellelhetők a kétnyelvű feliratok, de azok a szocializmus relikviáinak számítanak. Erről bárki meggyőződhet, aki nyitva tartja a szemét. „Az anyanyelv hivatalos használatáról és a jogszabályoknak a mindennapi életben alkalmazásáról való lemondás egyúttal a magyar nyelvnek a kiszorítását jelenti a közéletből, de belenyugvást is a beolvadásba”, fejezi be Bozóki Antal a cikkét. Aztán dermesztő csönd következik… Orbán Viktor balkáni (főleg Szerbiáról és a Dodik féle szerb köztársaságról van szó) nyitása után a kisebbségi jogok firtatása háttérbe szorult, mivelhogy a hivatalos álláspont szerint sosem voltunk jobb helyzetben.
Predrag Kon orvosprofesszor, a válságstáb tagja a Nova S-nek nyilatkozva elismerte, hogy a tavaszi járvány idején a halottak száma nagyobb volt, mint ahogy a hivatalos jelentés állítja.