2019. július 5., péntek
A legnehezebb a jelenről írni. Az Egy makró emlékiratait azért írtam meg oly gondtalanul, mert nem bénított meg a múlt terhe. Akkor még múlt nélkül éltem, nemcsak én, hanem az egész nemzedékem. Az egész jugoszláv társadalom. Ez volt az alkony előtti ártatlanság, a Nagy Kaland ígéretével kecsegtető tévelygések kora, amely évtizedek múltán elviselhetetlen teherként nehezedett rám is, a szerbiai társadalomra is. A teher súlya alatt az az érzés vesz erőt rajtam, hogy a jelen felismerhetetlen. A legrosszabb válasz erre a múlt gyűlölete vagy meghamisítása.