Délelőtt sikerült írnom, délután Anikóval Zágrábban sétálunk. A Jelašić téren megállunk Levak könyvkereskedés előtt. A kirakatban három sorban az Egy makró emlékiratai és a Balkáni szépség… Ezt soha nem értem meg Budapesten, Belgrádban, de Újvidéken sem. Csak Zürichben. Anikóval sokáig üldögéltünk a Jelašič téren, este pedig búcsút veszek Xéniától. (…) Beszél a műfordítók budapesti találkozásáról, ahol Spiró volt a díszvendég, ő tartott bevezetőt is. A határon túli írókról egy szót sem ejtettek. Mi valójában nem létezünk, a legfeljebb a NER kirakatába helyeznek el bennünket.
2017. szeptember 10. vasárnap