2017. augusztus 27., vasárnap
Az egyik Njegoš utcai kávézóban Anikóra várakozom, aki a misére ment. Semmiféle elv nem tartott vissza, hogy oda is elkísérjem, ha idegenben voltunk, Bécsben, Kölnben, vagy Berlinben mindig vele tartottam a misékre. Ő ugyanis a mai „újkatolikusokkal” ellentétben mindig is járt templomba, akkor is, amikor ez nem járt előnyökkel. Most is a misén volt, én maradtam a Njegoš utcai kávézó teraszát, ahonnan jó rálátásom van várható Nagy Posztkommunista Promenádra. Nem tartottam magam soha megrögzött ateistának, főleg akkor nem voltam az, amikor környezetem jelentékeny személyiségei nagy szeretettel tagadták Isten létét. Engem valójában nem is az foglalkoztatott – ma sem az foglalkoztat -, hogy van-e Isten vagy nincs, ezt öncélú és meddő szellemi foglalatosságnak tartottam, manapság pedig, amikor az öncélú és meddő szellemi foglalatosság úgy terjed, mint a ragályos betegség, mivel az új demokratikus kiskirályok nagyon is megbecsülik és jutalmazzák az öncélú és meddő szellemi foglalatosságot. A vallásban főleg mély civilizációs, kulturális és erkölcsi jelenséget láttam, és ebben az értelemben egyszerűen nem lehettem vallástagadó, azonban nagyon is izgatott a kérdés, hogy miféle hívők lehetnek azok, akik szinte naponta megszegik a Biblia szavát. Miféle katolikus a munkásait feketén alkalmazó újgazdag? A Nyegoš utca kávézó teraszán üldögélve tettem fel a kérdést, miközben a Blic nevű napilapban olvasgatom az új szerb oligarchák vallomásait. Szerbiában nem lehet a piaci versenyben nagyobb vagyonra szert tenni, csak a politika szponzorálás által, ismeri el Milan Beko, aki már a Milošević idejében is gazdag embernek számított. Akaratlanul is az új magyar kisebbségi nábobokra gondolok, akiknek a vagyonáról csak a magyarországi sajtótermékekben olvashatok. Van-e kisebbségi nábob, ez napjaink nagy titka, amelyről csak az anyaországi lapokban olvasok. A helyi magyar média szerint mindannyian magyarok – ha belépünk a magyar pártba. A tő fokáról szóló bibliai tanítást hanyagoljuk. Mikor szerezték meg a mi nábobjaink az első milliókat? Miért csak a szerb újgazdagokról beszélünk? Mert nekik több van? Hát többen is vannak! A mi 200 ezres közösségünkben a nábobok vagyona is limitált. Erről tilos nyilvánosan gondolkodni, mert felhördülnek a kapitalizmust építő kisebbségi politikusok, akik büszkén vallják, hogy a kapitalisták mentik meg a kisebbségi magyarságot. Eredeti teória a nemzetmentő kapitalizmusról a 21. század elején! Ennek következtében az az anyaországi adófizető polgár is támogatja a bácskai nábobot, akinek jóval kisebb a jövedelme, mint amivel a nábob rendelkezik. Üldögéltem a teraszon, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Mária neve templom előtti Szabadság térre és vártam a Nagy Posztkommunista Promenádot, amelyet már évek óta lelkiismeretesen figyelek. Sokat mond az a mi „újkatolicizmusunkról”. S tényleg, a mise végén a megjelennek az egykori kommunisták, egyik-másik a kezében Bibliát szorongatva méltóságteljesen keresztül szeli a Szabadság teret. Azon töprengek, hogy a papok beszélnek-e Lukács evangéliumáról, a tevéről és a tű fokáról.