2019. március 25., hétfő
Naplójából kiderült, hogy a fiatal Sinkó cseppet nem érezte jól magát Szabadkán. „Szabadka borzalmas város Rettenetesen gyűlölik itt az emberek – vagy másutt is? – akiről érzik, hogy több náluk.” Kosztolányit prózáját olvasva nem lep meg ez a sötét kép. Ezzel eszem ágában sincs felújítani a régi Szabadka-Újvidék vitát, hiszen Újvidéket, mint kulturális központot a kisebbségi politikusok sikeresen leépítették. Emlékszem, a Symposion indulása idején zajlott egy Újvidék-Szabadka vita, azt hiszem, Gerold László vett részt benne. Nem érdekelt túlságosan, mert azokban az években az újvidéki politikai elit viselkedése háborított fel, a Nemzetiségi elit kritikájában meg is neveztem az elitet. Sóti Pálon – Rehák Lászlón keresztül – Nagy Józsefig. Ki emlékszik már rájuk? Pedig abban az időben mindenhatók voltak. Közel fél évszázad múlva azonban nagyobb megértéssel szólok róluk. Megteremtették a magyar intézményrendszert, a Fórum Kiadóházat, amely manapság sorvadásnak indult, létrehozták a Magyar Tanszéket, amely – attól félek – végnapjait éli, kiépítették a magyar iskolahálózatot, amely manapság félelmetesen zsugorodik. Igaz, az egypártrendszer satujában éltünk, de ma is abban tengődünk. Sinkó lett a Magyar Tanszék alapitó tanszékvezetője, aki nagymértékben lazította az egypártrendszer szigorát. Az a baj, hogy manapság nem él köztünk egy olyan formátumú értelmiségi, mint Sinkó Ervin. Vagy vele is karaktergyilkosságot követne el a pártpolitika?