2019. június 24., hétfő.
Danilo Kišt Szabadka díszpolgára címmel tüntették ki, mire Mirjana Miočinović Danilo Kiš özvegye tiltakozott, szerinte visszaéltek férje nevével, hiszen Bogdan Laban, Szabadka polgármesterének, valamint a városi képviselő testületének eszméi ellentétesek Danilo Kiš munkásságával és gondolatvilágával. Egyben bejelentette, hogy bíróságon szerez érvényt álláspontjának. Több mint száz értelmiségi petícióval támogatta Mirjana Miočinovićot, a felháborodás tényleg nagy. A felettébb kellemetlen ügyben engem néhány dolog mégis meglepett. Nem értem, hogy engedélyezés végett miért nem fordultak a díszpolgári címmel való kitüntetés előtt Kiš jogutódjához, hiszen ez az elemi kultúrához tartozik, már csak azért is, mert Danilo Kiš ügyében a szabadkai képviselőtestületben az elmúlt évtizedekben akadtak kellemetlen incidensek. Nem csak Danilo Kišről van szó. Persze, Radomir Konstantinović díszpolgárságának ügyében is lenne tisztázni valója a szabadkai polgármesternek, tehát elkerülhetetlen a helyi politikusok önvizsgálata. Mondjuk, nyilvánosan megvallják, hogy miután elolvasták Danilo Kiš műveit töredelmesen bevallják, hogy a hatása alá kerültek és módosítják eddigi politikájukat. Ez lenne az egyetlen hiteles elismerés és kitüntetés. De nem csak Kišről van szó, hanem sokkal többről. Tanúi vagyunk ugyanis, hogy közönséges pártkatonák végtelenül megalázóan írnak a legnagyobb szakmai elismerésben részesült írókról. Megalázzák őket, anélkül, hogy ismernék műveiket. A mű nem számít, csak a pocskondiázás. Ez volt a sorsa valaha Danilo Kišnek, ez ismétlődik meg napjainkban is. Csak egy dolog vigasztal a szabadkai történetben. A Desire fesztiválon, valamint a Kosztolányi Színházban megismertem Szabadka jobbik arcát. Azt hiszen, hogy azok a színházlátogató fiatalok és a város művelt polgárai büszkék arra, hogy Kosztolányi és Csáth Géza a városukban született, és réges-régen Szabadka díszpolgárnak tartják Radomir Konstantinovićot és Danilo Kišt. Nem vártak a városi képviselőtestület döntésére.