2019. június 20., csütörtök
A Családi Kör mai számában Vataščin Péter arra hívja fel a figyelmet, hogy a VMSz vezetői „látványos üzenetekben biztosították támogatásokról Szerb Haladó Párt koszovói politikáját”. A Nagy Magyar Kisebbségi Fordulatot más példákkal is alátámasztja. A tartományi emléknapok, vagy a Vajdaság új címerének ügyében is a kisebbségi párt szinkronban maradt a Vučić pártjával, írja Vatašćin. Vučić Nagy és Méltóságteljes újvidéki meetingjén is együtt lépett fel a két párt. Hogy fordulat minél hangsúlyosabb legyen a politikusokhoz csatlakoztak a vajdasági magyar intézményvezetők is, az Újvidéki Szinház valamin a Forum Kiadóvállalat igazgatója. (…) Hogy a vajdasági magyarok miként reagálnak arról nem tájékoztat a vajdmagyar sajtó, de a VMSZ tagsága nyilván támogatja vezetőit, különben a vezetők nem reszkíroznának. Ki gondolta volna 1994-ban, hogy ekkora lesz a barátság a volt radikálisokkal? Igy szokott ez lenni: a hatalomtartók gyakran hangoztatják: borítsunk leplet a múltra, gondoljunk a jövőre. De mit mondjon a kisember, akinek a gyerekei azokban az években elszegényedett külföldre menekültek, ő pedig állását, munkahelyét vesztette el. Neki nincs múltra borító leple, vagy ha akad egy zsebkendőnyi nagyságú, akkor az vérpettyekkel van tele. A vérpettyes lepel jut eszembe, amikor olvasom a boszniai SRNA hírügynökség jelentését: Orbán Viktor magyar kormányfő ebéden fogadta a boszniai Szerb Köztársaság vezetőjét Milorad Dodikot és bejelentette: tiszteletben tartja Bosznia szuverenitását, de a szorosabb együttműködést kíván létrehozni a Szerb Köztársasággal, annál is inkább, mert nagyra becsüli Milorad Dodikot. Így a SRNA! Utána több mint egy órás négyszemközti beszélgetésre került sor Orbán és Dodik között. Álmomban sem gondoltam arra, hogy erre valaha is sor kerül.