2019. június 1., szombat
Ferenc pápa Csíksomlyón misézett. Egy évtizeddel ezelőtt nem mertem volna túl hangosan kimondani, hogy a pápa lesz az egyetlen józan európai hang. A prédikációját hallva, azonban községesen elismerem. Romániai útján megismertem a pápa új arcát, a kisebbségek pápáját. Szava elért oda, ahová az értelmiség legjobbjainak szava sehogyan sem ér el. A megbékélés miséjét tartotta meg, a hívőknek nem marad más hátra, mint méltónak lenni a pápa szavaihoz. Tudom, hogy sokan legyintenek. Azt fogják mondani, hogy szép, szép, csak a pápának nincs világi hatalma, nincsenek tankjai, és manapság a tömegek csakis a fanatikus prédikátorokra hallgatnak. A kereszténységre hivatkozva tagadják meg a keresztény értékeket. Elismerem, hogy a pokolba vezető út is hamis keresztekkel van szegélyezve, ám ezúttal nem a pártpapokra, nem is az álszent hívőkre gondolok, akik a saját bűneiket az Isten akaratára hárítják, hanem azokra, akikben ebben az egyre gonoszabb világban maradt még némi felelősségérzettel járó hitük. Ugyanis a hit felelősségérzet és szolidaritás nélkül, hamis és puszta képmutatás, szerepjátszás. Ezekből a képmutatókból pedig tele van a keresztény világ is. (…) Igazat van Canettinek, szerinte a legtöbben azért mondják, hogy Isten, hogy elbújhassanak önmaguk elől. Tőlük az ateisták tisztességesebbek, saját bűneiket nem hárítják az Istenre…