2019. július 9., kedd
Újra fel kellene fedezni Sinkó prózáját, vagy pontosabban igazából fel kéne fedezni a XX. századi magyar irodalom kontextusában. Bosnyák István, emberfeletti munkát végzett, de elismerem, hogy nemzedékemre inkább Sinkó az esszéíró gyakorolt hatást, a prózaíró – sajnos – a modernista mámorban háttérbe szorult. Ez főleg a hetvenes években vált bosszantó, amikor a rideg formalista iskola nem vette fel vele párbeszédet. A prózaírót a jelenkori európai regénytrendek aktualizálják. Az áruló című Sinkó-kisregény olvasása közben mi másra gondolnék, mint arra, hogy a francia irodalomban Sinkót Malraxux-val egy sorban emlegetnék, a magyarban viszont marginális írónak tartják, aki „nincs benne a kánonban”.