2019. július 10., szerda
A belgrádi Politika közli Aleksandar Vučić az Elit és a plebsz című, bizonyára nagy port felkavaró cikkét, hiszen az államelnök a legdurvább szavakkal ment neki az elitnek, amellyel kapcsolatban a nemzetét lebecsülő fasizmust emlegetett. Nem tartozom az elmúlt évtizedekben rosszul vizsgázó pozicionált elit védelmezői közé. Lassan kiderül, a lázadó elit a rendszerváltásban olyan ellentmondások hálójába került, amelyből ma sem tud kiszabadulni. Nem a nacionalista író-prófétákra gondolok, akik másokat biztattak arra, hogy menjenek a frontra, miközben nacionalista mannával etették a népet, most pedig bűntudat nélkül figyelhetik a Nyugatra menekülő ifjúságot és a szegénységben tengődő népet. Ha van lelkiismeretük, akkor bocsánatot kérnének a nemzetüktől. Nem is azokra gondolok, akik meghúzódtak a szélárnyékban, akiknek Tito rendszere villát ajándékozott, s 1989 után az egyik napról a másikra a kommunizmus mártírjainak kiáltották ki magukat, s váratlanul a demokrácia és a szabadság nagy ígéreteivel hozakodtak elő, de midőn kiderült, hogy mindez csak puszta ígéret maradt, gyorsan visszahátráltak a szocialista korszakban felépített elefántcsonttoronyba. Ők minden rendszerhez alkalmazkodnak. Mostanság egymással versenyezve bizonygatják, hogy nincs más dolguk, csak a szövegírás, és valóban szorgalmasan sorolják fel szenvelgéseiket, úgyhogy még a költészet is csip-csup ügyek raktára lett. Azokról sem szólok, akik örökké hallgattak, mindig bólogattak, minden rendszerben találtak maguknak kényelmes „otthont”. Kicsit patrióták voltak – de mértékkel. Kicsit nacionalisták – de mértékkel. A szerbiai viszonyokat illetően tehát hajlok arra, amival Mirko Kovač jellemezte az elmúlt harminc év értelmiségi elit nagy részéről az Elit rosszabb, mint a csőcselék című könyvében. Nincs tehát szándékomban védeni az elitet, azonban Vučić érvrendszerre mégis riasztó, hiszen nem egy eszmei értékrend (konzervatív, szocialista, liberális) szerint osztja fel vagy marasztalja el az elitet, hanem aszerint, hogy ki a kormánypárti és ki nem az. Aki nem az, az szerinte a népakarat ellen van. Ez az elitellenes populizmus természetesem nem szerbiai találmány, terjed az egész Európában. Főleg annak keleti részén. Aki nem csatlakoznak hozzá, azokat egyszerűen marginalizálják, még a nevüket is elfelejtik. Nem hiszem, hogy baloldali értelmiségi manapság kormánypárti lehet, hiszen ennek a kormánynak semmi köze sincs a baloldalhoz. A liberális értelmiségi sem lehet Szerbiában rendszerpárti, hiszen a rendszer egyre inkább autokrata színezetet ölt magára. De a jobboldali konzervatív sem tud megbékélni a populista narratívával. Lassan kiderül, hogy a szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett. Azok lettek a rendszerváltás árvái, akik szinte naponta vívódnak a saját lelkiismeretükkel, mivel szebb jövőben reménykedtek, és a kleptokapitalizmusban kötöttek ki.