2018. szeptember 1., szombat
Ezekben a baljós időkben okvetlenül vissza kell térnünk ’68 értékére és kudarcára. Attól félek, hogy ezekben az években valami megszakadt, és nem találtuk meg a folytatást. Ebben a kontextusban Tony Judt bírálatát komolyan át kell gondolni. A hatvannyolcas baloldal – sajnos – ebben a nagy fellobbanásban eléggé önző volt, írja, én pedig ennek miértjén töprengek. Megjelent a mozgalomban egy adag nárcizmus is, illetve a mozgalom nárciszoid parazitái a privátizmus kultuszát eltúlozva kitalálták az „eszképista forradalmat”. Ez a kultusz ma is eleven a jelenkori hermetikus irodalomban, nem zárom ki, hogy ez az egyetlen dolog, amit a 68-ból megmaradt. A legrosszabbat mentettük át! (…) Nem véletlen, hogy Sziveri János a hermetikus strukturalizmust marasztalta el, nem csak néhány túlbuzgó politikust. (…). .