2018. május 30., szerda
Kora reggel Anikóval Szenttamásra utazom. Az első utam az anyakönyvi hivatalba vezetett, hogy ellenőrizzem a Temetetlen múltakról szóló könyvem adatait. Végre pontosan megtudtam szüleim házasságkötési napját: 1938. február 22-én játszódott le az esemény. Az emlékeim pontosak voltak, az apám, a nagyapámmal, Végel Jánossal együtt az előző években fuvaros volt, a Báni palota építéséhez szállította az épületanyagot. A jövedelem tisztességes volt, s családot alapíthatott. Volt annyi pénze, hogy teleket vásároljon a begluki részben és felépítsen egy szobakonyhás házat, ahol 1941. február elsején születtem.
Utána Anikóval a temetőbe mentünk, Anikó virágot helyezett a szüleim és a nagyszüleim sírjára, majd a Lugas vendéglőbe mentünk az osztálytalálkozóra. Újra találkoztam volt osztálytársaimmal, a nemzedékemmel. Gyerekekről, az unokákról meséltek. A legtöbbjük már valahol Európában találta fel magát. Ami azonban meglepett: nem panaszkodtak a múltra, a szocializmusra. Távol áll tőlük a banális értelmiségi siránkozás.