2018. május 27., vasárnap
Mile Stojić meghosszabbította újvidéki tartózkodását, csak ma délután utazik vissza Szarajevóba., Dél körül találkoztunk a Zenit szálloda teraszán, Útközben a főtéren belügyi szolgálatok felvonulása, félelmetes jelenetek, egy asszony rettegve az egyik újságosbódé mögé menekül. Először a teret méregeti, aztán az égre pillant, majd lekonyul a feje, mert tudja, hogy az Isten messze van, a rendőrség közel. Lövöldözések, belügyi attrakciók. A katolikus szentmisét ebben a belügyi hangulatban kellett megtartani, nem tudom a szerbiai belügyminisztérium vajon engedélyezett volna-e Belgrádban a Szent Száva templom előtt ilyesféle manifesztációt. (…) Stojićtyal elmenekültünk a szűkebb központból, hogy nyugodtan beszélgethessünk. Szóba kerül Szarajevó ostroma a Wittgenstein szövőszékének egy részlete. Mile elmondja, hogy az egyetlen voltam, aki Szeribából az ostrom kezdetekor telefonon kerestem, s hogyléte felől érdeklődtem. Sok barátja volt Szerbiában, mondta kesernyésen, de egy sem merte felhívni. Az Operában megittunk egy-egy kávét. Szóba kerül arra, amit a Bulevar Books Könyvkereskedésben mondtam naplójegyzet-kötetem bemutatásakor. Az én nemzedékem, és a következő nemzedékek, tehát azok is akik az ötvenes években születtek, gyávák voltak, és felelősek a háborúért. Nemcsak a negyvenes években születettek tartoznak ide, hanem azok is, akik később, az ötvenes vagy a hatvanas években láttak napvilágot. Ne adj isten, hogy a ma születő fiatalok 20 év múlva rájuk kérdezzenek: Mit csináltatok a kilencvenes években? Miért hallgattatok? Kevesen tudnak majd válaszolni. Ettől a gyáva nemzedéktől nem sokat várhatunk. Később, a hetvenes vagy a nyolcvanas években születettek csendben meghúzódnak, Talán húsz év múlva, vagyis a ma születettek mernek majd kérdezni. Természetesen nem a margóra gyorsan kitaszított kivételekről beszélek. A mai fiatalok még ügyesebben alkalmazkodnak, mint az én nemzedékem, amely legalább néha-néha lázadozott. Az Otpor (Ellenállás) mozgalom pedig még reményt is keltett. Az Otpor volt a lázadás hattyúdala. Aztán következett az ifjúsági helyezkedés. (…) Az én nemzedékemnek nem volt ereje megfékezni a háborúkat, a jelenlegi középnemzedék pedig nem mer szembeszállni a puha diktatúrával, az édeskés autoriter rendszerrel, a diadalmas populizmussal, ami végül is a demokrácia válságába vezet. Mi elpackáztuk a békét, elárultuk saját eszményeinket, az újak elpackázták a demokráciát, amely az ölükbe hullott. Mile Stojić is hasonló gondolatokat fejtegette, s idézi a Ferral Tribunben közölt versét. „Felejtsetek el bennünket… “. Igen, az a mondat az unokáknak szól.
