Naplójegyzetek – Fragmentumok – 2018. május 14.

2018. május 14., hétfő

Hosszú séta a szigeten, egy sziklás útszakaszon lesérültem, izomhúzódásról ért véget a szigeti barangolásom, úgyhogy alig vánszorogtam vissza a lakásba. Egész nap, Nietzschét olvastam az ágyban. Az ablakon keresztül lopva a tengerre pillantottam. Nietzsche a régi igazságokat bálványnak nevezi, amelyeket le kell rombolni. „A hit nem mozdít el hegyeket, hanem éppenséggel hegyeket tesz oda is, ahol nincsenek.”, olvasom az egyik rejtélyes mondatát. Azt hiszem ezek a rejtélyek jelentik a nagy kihívást, s ezen az úton érdemes elindulni, akkor is, ha távolodni akarunk Nietzschétől. Engem is jobban vonz a szkeptikus Nietzsche, mint a profetikus. A századelőn Zarathusztra képviselte a nagy megtisztulást, ezzel magyarázhatom, hogy sok forradalmár lelkületű író szenvedélyesen ragaszkodott Nietzschéhez. Befellegzett a régi igazságnak, új igazságok kellenek! Az egykori forradalmárok hittek rombolás csodájában. A csoda elmaradt, a régi igazságok újjászülettek. Miért nem idézik a mai fiatalok Nietzschét? Miért fordultak el olyan kishitűen csodától? Számukra nem csak a múlt tűnt el, eltűnőben van a jövő is, maradt az örökös jelen sivársága.