Amióta a tengerről megérkeztem, éjszakánként újra meg újra előveszem Márai Sándortól Az egy polgár vallomásait. Nádas Péter Világló részletek című memoárkötete után még jobban érzékelem, hogy Márai a családtörténetet, a magyarságot európai kontextusban, európai perspektívában gondolta végig. Ezzel szemben Nádas egy zárt világról ír, melynek tengelyében a magyar-zsidó viszony áll. Nem tudok szabadulni ettől a felismeréstől akkor sem, ha Nádas a feladta a leckét a mai fiatal íróknak, hiszen nem vesz el a „szövegben”, hanem ismeri annak szellemi holdudvarát is. Csak hiányzik belőle az a perspektíva, amely Máraiban fellelhető. Nem tartom ezt Nádas hibájának, hiszen éppen ezzel ragyogóan ábrázolta az Európa közepén sínylődő, önmagában feledkező zárt magyar világot.
