2018. január 26., péntek
Anatol France felteszi a kérdést: ”Mi a szocializmus?” A válasz: „A világ lelkiismerete.” Manapság nem mernék leírni ilyen mondatot. Minden kispolgár komcsinak kiáltana ki, ami nem is zavarna, sokkal inkább bántana az értelmiségi kollégák lefitymáló arckifejezése a lelkiismeret szó hallatára. Miféle lelkiismeret? Manapság ilyesmiről nem illik beszélni. Pedig több nemzedéknek – az enyémnek is – fel kellene tenni a kérdés, hogy mit tett annak érdekében, hogy megelőzze a szocializmus kegyetlen kompromittálását. Vagy öngyilkosságát, hogy hű maradjak saját regényem egyik mondatához. Thomas Mann mondata jut eszembe. Brechtnek írta 1943-ban, hogy Washingtonban, a Kongresszus hivatalos könyvtárában kifigurázta a „polgári világnak a kommunizmustól való vakrémületét” Bizony – gyávák voltunk. Engedtük, hogy felülkerekedjen a szocializmusban a démoni, hogy Thomas Mann értelmezésében használjam ezt a kifejezést. Másrészt a mai fiatalok is nagy lelkiismereti problémák előtt állnak a kleptokapitalizmus korában. Gondolnak-e Anatol France mondatára? Ezt csak kérdezem – nagyon, de nagyon halkan
