2018. április 16., hétfő
Henrich Böll posztumusz művében is hű maradt önmagához. Az Asszonyok a rajnai tájban című regényének hőse, Heinrich Kreyl az alsórajnai katolikus arisztokrata sohasem volt náci, ennek köszönve a háború után miniszter lett. De kénytelen volt rádöbbeni, hogy egy csoportba került a „régi vegytisztított” nácikkal. Nem tudok mást mondani, mint azt, hogy a történelem ismétlődik, csak sokkal alamuszibb módon. Az egykori becsmérelt ellenzékiek egy csapatba kerültek a funkcionárius-üldözőikkel, a háború áldozatai a háborús bűnösökkel, a szabadságra vágyó ifjak, a szabadság elnyomóival. És mi történik? Fegyelmezetten és szakavatottan szolgálják a szabadság új elnyomóit. Kreyl keserűen idézi fel a régi illúzióját „De amikor a náci dögvész elmúlt, azt hittük, most majd jézusi lesz a világ.” Hát, igen, mindig voltak illúziók, még azokban az időkben is, de manapság megbotránkoztatásnak számít emlegetni őket.
