2017. október 25., szerda
A Blicben olvasom, hogy a belgrádi elemi iskolások 4-8 osztályos tanulóinak egyharmada bosszút akar állni valamelyik iskolatársán. Könnyű lenne ezekre a gyerekekre hárítani a felelősséget. A valódi vádlottak a szülők, akik arra panaszkodnak, hogy milyen érdektelen a mai ifjúság. Találkozik az érdektelenség és a hirtelen fellobbanó, sokszor öncélú gyűlölködés A sajtó tele van a „Hertha Müller-botránnyal”. A kormányhű lapok felháborodva kommentáljál, hogy Hertha Müller helyeselte a NATO-légitámadásokat, vagy pedig diszkréten elhallgatják, hogy mit mondott. Senki sem emlékezik immár arra, hogy miért került sor a légitámadásra. Hatalom irányította amnézia. Dél körül Anikóval autóbusszal utazunk Szabadkára, ahol a Dolce Vita cukrászdában találkozom Tolnai Ottóval. A múltkor telefonon hosszasan beszélgettünk, most folytatjuk azt, amikor abbahagytunk. (…) Elmeséli, hogy készül a Konstantinović-estre. Konstantinović, Csáth, Sinkó… Szabadka, mint paradigma. Szóba kerül Magris elmarasztaló vélekedése a szabadkai szecesszióról. Kosztolányiról teszek említést. Megemlítem Háy írását a Mozgó Világ új számában. Utána színházi előadásra tartok. Spíró: PRAH. (…) Késő éjszaka érkezünk vissza Újvidékre. Maradt némi erőm, hogy Jergovićot olvassak.