2017. november 25. szombat
A sajtóban olvasom, hogy a lojális baloldaliak az eurócentrizmus válságáról tanácskoznak. Ma minden széplélek erről elmélkedik, válság, válság zümmögik elégedetten, természetesen az újkapitalista neoliberális politika elit nagylelkűen finanszírozza a baloldali tudományos tanácskozásokat. Kétségek között, de igazat kell adnom Žižeknek. Végső ideje, hogy a baloldal megszabaduljon attól a doktrínától, miszerint fő feladata az eurocentrizmus kritikája. Az eurocentrizmus kritikusai nem veszik tudomásul, hogy a globális kapitalizmusnak többé nincs szüksége az európai liberális demokráciára. Žižek s arra a következtetésre jut, hogy valójában az európai értékrend képezi az globális kapitalizmus kritikájának kiindulópontját. A globális kapitalizmus ugyanis minden rendszerhez, valláshoz kitűnően alkalmazkodik, s a kelet-közép-európai autokraták nem véletlenül hivatkoznak az ázsiai államok sikereire. Žižek provokatív gondolkodása nem mindig, de sokszor telibe talál. Bármire gondolok, az autokráciába hajló neoliberális kapitalizmusba ütközöm, de a következtetések levonása azzal jár, hogy még a saját kis vajdmagyar környezetemben is elszigetelődöm, hiszen az egész közélet a neoliberális gazdaságpolitikát építő párt szolgálatába áll. Nincs más alternatíva. Žižeknek akkor is igaza van, amikor Trumpot emlegeti. (Times, 2017. 03.03) Egy régi baloldali antikommunistát idéz, aki szerint Sztálin egyetlen érdeme, hogy megrémisztette a nyugati kapitalistákat, akik kénytelenek voltak engedményeket tenni, s elfogadták a jóléti állam eszméjét. A szocializmus bukása után azonban tort ül a neoliberális kapitalizmus. Nos, Trump most sarokba szorította a nyugati baloldali liberálisokat, akik ezek után remélhetőleg után elhatárolódnak az őket mély válságba taszító neoliberális gazdaságpolitikától. Nem elég finnyáskodva Trumpot becsmérelni, más fogalmakban kell gondolkodni, ami cseppet sem könnyű, hiszen több mint fél életen át a többpártrendszeről álmodoztam, a demokráciáról eszmélkedtem, (…)