2018. június 27., szerda
Figyelem az egyre tömegesebbé váló értelmiségi magatartást. Ha kell, akkor a liberális szerző előtt hódol, de ugyanakkor a jobboldal is a keblére öleli. Baloldali társaságokba mozog, de a jobboldali testületekben is feltalálja magát. Ez az általános tünet immár nem nevezhető jellemtelenségnek, sokkal inkább a korszellem ethoszáról van szó. Hódít a relativizmus vallása.. Szupermarketbe kényszerültünk, a kínálat gazdag, minden eladó és kiárusítható. Ez lenne a posztdemokrácia kora, amelynek jövetelére Colin Crouch még 2003-ban figyelmeztetett: „Mindenesetre várható a demokrácia entrópiája”. (…) Az új politikai elit a posztdemokrácia nevében vállalja az új oligarchia kiépítését. Szemünk előtt születnek a posztdemokrata nábobok, ez történik a kisebbségi világban is, tehát izgalmas balzaci világban élünk. Egykor a „vörös burzsoázia” ellen tüntetett az ifjúság, főleg a fiatal értelmiségiek, manapság viszont a fiatal értelmiségi betagosodik abba a pártba, amely a „fehér burzsoáziát” ajnározza. Közpénzekből – pártirányítással. Nem tudom mit mondana a mai Lucien Leuwen erről. Bizonyára a Stendhal regényének egyik mondatát variálná: „Ha valamelyik pártba belépsz, hagyd kin az erkölcsi érzékenységedet”. Colin Crouch figyelmeztetése tehát nagyon időszerű: „a demokrácia végveszélybe került”.