SIGN IN YOUR ACCOUNT TO HAVE ACCESS TO DIFFERENT FEATURES

FORGOT YOUR PASSWORD?

FORGOT YOUR DETAILS?

AAH, WAIT, I REMEMBER NOW!

Végel László

csütörtök, 15 február 2018 / Published in Naplójegyzetek

Naplójegyzetek – Fragmentumok – 2017. december 31.

2017. december 31., vasárnap
Éjfél után, úgy kettő körül váratlan csend telepedik a városra. Kitekintek az ablakon, egy órakor még forgalmas volt a sugárút, kettőkor viszont csak néhány ember kódorog az utcán. Meg egy falka csaholó kóbor kutya.
Camus Idegenjének utolsó mondata jár az eszemben. Mersault csak azt várja, hogy minél többen jöjjenek a kivégzésére, hogy láthassa, miként torzítja el az üvöltő arcukat a gyűlölet. Ki tudja, hányadszor olvasom el ezeket a mondatokat, és mindig arra gondoltam, hogy Camus ebben a részletben túl élesen, a tőle szokatlan direktséggel fogalmazott.
Az éjfél utáni csendben ezen a mondaton rágódom. Arra gondolok, hogy mosolygós arcok rejtegetik az egykori gyűlöletet, csakhogy a mosoly jobban torzítja az arcokat, mint a gyűlölet. Ez volna talán a boldogságban úszó autokratizmus előjátéka?

Recent Posts

  • Van zsidó sors!

    Naplójegyzetek, fragmentumok január 4., szerda ...
  • Az új establishment ellenzéki tógában jár

    Naplójegyzetek, fragmentumok december 31., szom...
  • Nemzetállam – kontra nemzeti kisebbség

    Naplójegyzetek, fragmentumok 2022- december 26....

VEGEL Texts

VEGEL TEXTS

  • Bibliográfia
  • Blog
  • Életrajz
  • Galéria
    • Az én Újvidékem - Moj Novi Sad
  • Home2hu
  • Portrék - Portreti
  • Kapcsolat

Recent Posts

  • Van zsidó sors!

  • Az új establishment ellenzéki tógában jár

Végel László 1941. február 1-én született a királyi Jugoszláviában, Szenttamáson (Srbobran).

Regény- és drámaíró, esszéista. A hatvanas években foglalkozott irodalomkritikával, a nyolcvanas években pedig színházkritikával.

  • GET SOCIAL

© 2020. All rights reserved.

TOP
  • Magyar
  • Srpski
  • English
  • Hrvatski
  • Deutsch