2017. december 30., szombat
Kattintok egyet, hadd lássam, mi történik a szerbiai tévében. Egy miniszoknyás és rendkívül csinos hölgy valamelyik szerbiai kormánypolitikussal kötözködik. Kedvesen, úgy ahogy a csinos tévésztárok szokták: naivan teszi fel a cseppet sem naiv kérdéseket, a kormánypolitikus azonban mintha nem hallaná a bájosan kötekedő kérdést, lelkesen szónokol a kormánypolitika átütő sikereiről. A miniszoknyás műsorvezető hölgy unott arccal bólogat, közben a szoknyáját igazgatja, ennek köszönve elviselhető lesz a kormánypolitikus prédikációja. Nem történik semmi váratlan, a hölgy kedvesen búcsúzik, a politikus elégedetten távozik. Ez a végkifejlet Budapesten elképzelhetetlen, ott nem babra megy a játék. Ha netán a műsorvezető hölgynek lenne mersze olyan bájosan kötözködni, akkor sem állhatna a kamerák elé ilyen kihivő öltözetben. Isten mentsen, nem az ellenzékről beszélek, mert az ellenzék Szerbiában is ugyanolyan unalmas, mint Magyarországon. Hiányzik belőle a csábítás szándéka, a politikai Erósz. (…) Bizonyára a magyar közszolgálati tévé hatására veszem újra elő Baualem Sansal: 2084 című regényét. A címlap valóban az iszlámra utal, végül is találóan, mert a mi többször már megtapasztalt 1984-ünk története ezúttal az arab világban játszódik le, amely azonban kopogtat az mi ajtónkon is, hiszen egyre belátom, hogy lassan-lassan a boldogságban úszó autokratizmus korába tántorgunk be. (…)