2017. augusztus 26., szombat
Csillapodtak a migránsveszélyről folyó viták, de szerintem a közelgő magyarországi választásokon újra fellángolnak. Természetesen a vajdasági magyarok között is. Fellángolnak akkor is, ha jönnek a migránsok, akkor is ha nem. Teljesen irracionális, de a migránskérdés a hatalmi harc kérdésévé válik, amelynek nem kívánok részese lenni. Bernhardnak igaza van: „Legyünk magányosak, mindenkitől elhagyatva, ha szellemi munkába vágunk”. A jelenlegi átmeneti – valóban csak átmeneti – szélcsendben azonban érdemes komolyabban és lelkiismeretesebb átgondolni az iszlámkérdést. Engem is nyugtalanít ez a jelenség, és szerintem is súlyos konfliktusok várhatók, főleg akkor, ha a radikális iszlámmal iszlamista módszerekkel szegülünk szemben. A jövő egyre kockázatosabb. Az amerikai Pew Research Center kutatóközpont a statisztikai valószínűségre alapozó jóslata szerint „nagy történelmi váltás” Európában 2070-ben következik be. Akkora ugyanis az iszlám hívők lélekszáma (3,27 milliárd) fölébe megy a keresztények világméretben számlálható (3,18 milliárd) lélekszámának. A bevándorlás nem állt le, hullámokban folytatódik. Hol több, hol kevesebb iszlám hívő érkezik, s ez döntő fordulatot idéz elő Európában. Az írók, akik nem a napi politika nyelvén gondolkodnak, többféle szövegkönyvet látnak előre. A „Behódolás” című regényében Michel Houellebecq úgy látja, hogy Franciaországban az iszlám 2020-ban átveszi a hatalmat.Nem a radikális, hanem a „puha iszlám”. Nem ítéli fejvesztésre a másként gondolkodókat, hanem marginalizálja. Aki nem csatlakozik az iszlámhoz, az nem részesülhet a közpénzekből. Ismerős politika, vagy nem? Ismerős módszer: aki kritikus a hatalommal szemben, az nem részesülhet az alapítványi pénzekből. Houellebecq szerint ilyen a „puha iszlám”. Észre se vesszük, hogy csak egy lépés választ el bennünket tőle. Valójában a jelenlegi autoriter posztszocialista politika előkészíti az elpuhult értelmiséget a „puha iszlám” előtti behódolásra. A francia író ugyanis egy nagyon fontos jelenségre figyelmeztet: a Muzulmán testvériség pártja akkor nyerte meg a választásokat, amikor a választópolgárok megelégelték a szélsőjobb radikalizmusát. Ennél mégis jobb a puha iszlám. Igazából nem az a kérdés, hogy 2020-ban beteljesül-e Houellebecq víziója, hanem az, hogy máris gyakoroljuk a behódolás, az önfeladás technikáit. A történelem azonban fejvesztetten robog az alagútban, mint Dürrenmatt vonatja. Boualem Sansal, az algériai származású franciául író regénye, az „2084, avagy a világvége”, immár a „kemény iszlám” korát idézi meg, amelyben csak Abisztán létezik és nincs más világ. Abisztán pedig az abisztániaké, más nyelven nem is lehet beszélni, csak abilangul. Az önálló gondolkodás bűn. A kétely eretnekség. Az Orwell regényére utaló mű az új vallási totalitarizmus világát és szellemiségét ábrázolja, csakhogy ez még annál is kegyetlenebb. A szerző nem nevezi meg, de világos, hogy az iszlámról van szó. Vagy legyek szókimondó: annál többről. „A vallás – olvasom a könyv mottóját – talán meg tudja szerettetni Istent, de abban felülmúlhatatlan, hogy megutáltassa az emberrel az embert, és meggyűlöltesse vele az emberiséget.” Olvasom Hua rektor az eretnekgyanús Atihoz intézett szavait: “Vésd eszedbe, hogy nem elég hinni: tenni kell, mert csak attól lesz a hívő igaz, erős és bátor. Mert aki tesz, az kétszeresen hisz, aki pedig nem tesz, az tízszeresen rosszul hisz, jusson eszedbe, hogy így vagyon írva a Gkabul-ban.” Meg sem tudnám számlálni, hányszor olvastam a vajdmagyar sajtóban hasonló mondatot.