Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. július 16., csütörtök
Úgy látszik megszakadtak a belgrádi tüntetések, de az aggályok és a szorongások szaporodnak. Az ország közérzete elképesztő gyorsasággal romlik. Immár azok is zúgolódnak, akik eddig hallgattak. Nem a tüntetések leptek meg, hiszen azokból eddig is volt elég, hanem az, hogy a tüntetők között ezúttal a fiatalok voltak nagy többségben. Igaz, az agresszív nacionalisták voltak a hangadók, de a többséget mégis a békésen tüntető, de dühös fiatalok képviselték. Mi történik azonban akkor, ha egyre többen belátják, hogy a békés tüntetések nem vezetnek sehová? Ha a politika nem kommunikál ezzel a fiatal korosztállyal, akkor könnyen előfordul, hogy a „bársonyos zavargás” erőszakossá válik. S akkor majd eltöprenghetünk azon, hogy mikor jogos és mikor nem az erőszakba torkoló lázadás. Erre pedig mint ahogy Sinkó Ervin Szemben a bíróval című esszéjéből is kiderül, nehéz egyértelmű választ adni. Kiderül, hogy Sinkó a mai világ időszerű írója. Ahogy látom, a fiatalok erőszakos fellépése nem csupán szerbiai, hanem világjelenség. Tony Judt történész a Balsors e tájon című könyvében írt a mai fiatalok fájdalmáról, arról, hogy nekik nincsenek eszményeik. Erről az eszmény nélküli ifjúságról írtam, a Parainézisben. Nos, megtörténhet, hogy az eszmény nélküli új nemzedék az erőszakos tiltakozást választja.(…) Ilyesféle közhangulatban járt kormányalapítási megbeszélésen a VMSZ küldöttsége Vučićnál. Pásztor István elnök elégedetten bejelentette, hogy a VMSZ a koalíciós kormány tagja lesz. Nem mindenki rajong a kormányért. Csak a mai médiumokra vetek egy pillantást. Dragan Velikić iró szerint a jelenlegi uralkodó politikusok megalázzák a népet. Közönséges maffiózóknak nevezi őket (direktno.rs). A NIN új számában Isidora Zebeljan, a világhírű zeneszerző, nyilatkozik. Szerint a múlt temetetlen holttestei bűzlenek körülöttünk, a primitivizmus uralkodik. Bora Babić, a kiadóm elküldi a szöveget, bizonyára azért, mert a Temetetlen múltunk című regnyem eggyik motívumára asszociál. Zebeljan Isidora sajnálja, hogy a Szerb Tudományos Akadémia nagy többsége meg se mukkan, de száradjon ez az akadémikusok lelkiismeretén. A neveket sorolnhatnám tovább…
k