SIGN IN YOUR ACCOUNT TO HAVE ACCESS TO DIFFERENT FEATURES

FORGOT YOUR PASSWORD?

FORGOT YOUR DETAILS?

AAH, WAIT, I REMEMBER NOW!

Végel László

csütörtök, 19 március 2020 / Published in Naplójegyzetek

Melankólikus március 15-e

Naplójegyzetek – fragmentumok

2020. március 16., hétfő
Szerbiában bevezették a rendkívüli állapotot. Délelőtt kitekintek az ablakon, a szemben levő kávézó teraszán üldögélnek az emberek. Az utcán szokásos forgalom, az autóbuszok tömve. A városlakók nehezen veszik tudomásul a rendkívüli állapot bevezetését. A kormány késedelmeskedett, de végül is rendben van, jobb ma, mint holnap, hiszen minden óra fontos. Nyilván egy-két héttel ezelőtt fel kellett volna készíteni a lakosságot rá. Anikóval ki se mozdulunk a házból. Bora Babić az Akadémia Kiadó igazgatónője telefonál, azt kérdezi, tud-e valamiben segíteni. Megköszönöm, egyelőre minden rendben, válaszolom. Nekem viszont az 1999-es rendkívüli állapot jut eszemben. Egy vajdasági magyar író, akik időben elhagyta Szerbiát a Magyar Írószövetségben saját érdemeit méltatja: hatalmas áldozatokat hozott a magyarságért, miközben a magyarok százezrei a szülőföldön várták, hogy mikor kezdődnek a légitámadások. Az első rakéták Újvidéket célozták meg. Beleremegett a tíz emeletes panelház, amelyben 1971 óta éltem. Anikóval rohantunk le az utcára, ettől kezdve több mint hetven napon át kerestük a helyünket. Akkor is, és az elkövetkező időszakban működtek a telefonok. Magyar Írószövetség nevében soha senki nem hívott, senkinek sem jutott eszébe, hogy kérdezze, mi van velem, az egyszerű taggal. A Szépírók Társaságából telefonált néhány barátom. Azóta is, ha hallom, hogy magyar egyetértés, keserű szájízzel gondolok a Magyar Írószövetségre.
Továbbra is a tegnapi márciusi ünnepségek hatása alatt vagyok. Volt benne egyféle meghitt melankólia. Mintha a koronavírus csillapította volna a demagógokat. Március 15-én én elsősorban Petőfire emlékezem. Kevesen tudtak olyan lelkesen írni a magyarságról, mint ő. Akkor, amikor kellett. De kevesen tudták ostorozni a magyarságot úgy, mint Petőfi., Bizony, a Magyar nemzet című versében azt írta, hogy: „És az ilyen önző nemzet / Életet nem érdemel”. Vagy: „És az ily elkorcsult nemzet / Életet nem érdemel”. Petőfi szerencséje, hogy akik dicsérik, nem olvassák.

Recent Posts

  • Van zsidó sors!

    Naplójegyzetek, fragmentumok január 4., szerda ...
  • Az új establishment ellenzéki tógában jár

    Naplójegyzetek, fragmentumok december 31., szom...
  • Nemzetállam – kontra nemzeti kisebbség

    Naplójegyzetek, fragmentumok 2022- december 26....

VEGEL Texts

VEGEL TEXTS

  • Bibliográfia
  • Blog
  • Életrajz
  • Galéria
    • Az én Újvidékem - Moj Novi Sad
  • Home2hu
  • Portrék - Portreti
  • Kapcsolat

Recent Posts

  • Van zsidó sors!

  • Az új establishment ellenzéki tógában jár

Végel László 1941. február 1-én született a királyi Jugoszláviában, Szenttamáson (Srbobran).

Regény- és drámaíró, esszéista. A hatvanas években foglalkozott irodalomkritikával, a nyolcvanas években pedig színházkritikával.

  • GET SOCIAL

© 2020. All rights reserved.

TOP
  • Magyar
  • Srpski
  • English
  • Hrvatski
  • Deutsch