Márai nyomdokain
Végel László naplójegyzetei
Szekeres Nóra
Magyar Nemzet Magazin, Budapest, 2015. február 21 (5. old)
Az író, ha naplót ír, mindig jóval szélesebb horizontot fog át, mint saját szűkebb környezete, és bár általában önmagából indul ki, végső soron távoli tájakig jut el. Végel Lászlónál ez hatványozottan így van. A regényeiben, esszéiben is a kisebbségi lét alapkérdéseit feszegető szerző munkásságának túlnyomó részében személyes élményeiből kiindulva a vajdasági magyar közélet és a mindennapok díszletei között mozogva próbálja feltárni annak aktuális, legégetőbb problémáit és ellentmondásait.
A kötet alcímében kijelölt 1992-2014 közötti naplójegyzetekből válogatott gyűjtemény tálnyomó többségben a 2000-es évektől lejegyzett gondolatokat tartalmazza, bemutatva, milyen kérdés foglalkoztatják a szerzőt mindennapjaiban. Ezek a különböző hosszúságú – olykor épp csak röpke gondolatnyi, máskor hosszan tárgyalt – eszmefuttatások számos területet érintenek, de figyelme középpontjában a haza sokszorosan összetett történelmi és politikai vonatkozásainak különbözeti vetületei állnak. Írásaiban minduntalan visszakanyarodik – sokszor ismétlések árán is – ehhez a maghatározó problémakörhöz, hangsúlyozva a magyar nyelv azonosságteremtő szerepét, a szülőföld iránti rendíthetetlen hűséget és elkötelezettséghez. Foglalkoztatják a haza elhagyásának dilemmái: mikor kell, mikor van rá indok, magyarázat vagy mentség? Ezekben a felvetésekben talál rokonságot Márai Sándorral, aki, bár életének utolsó negyven évét emigrációban, idegen nyelvű környezetben töltötte, soha nem szánt meg a hazáról gondolkodni, írni és vele együtt érezni. „Végre hozza a postás Márai naplóköteteit. … A legmegdöbbentőbb tanulság szerintem számomra mégiscsak az, hogy a távolból milyen pontosan ismerte a magyar valóságot. … A távolság biztosít valami lelki sérülékenységet, olyan sebet ejt az emberen, amely különösen érzékennyé teszi. A távolság vagy a belőle következő hiányérzet? Lehet, hogy inkább az utóbbi. „ Márai alakja mögül kilépve, a szellemi –lelki rokonságot meglelve fogalmazza meg kemény, ám mértéktartó kritikáit a jelen politikájáról, Trianon ügyéről, a magyarság összetartó erejéről, a polgárságról és a nemzetieskedésről. (Hiányérzetet kelthet az olvasóban, hogy az olvasóban, hogy a kapcsolatrendszerében, eszmeiségében közismerten liberális szerző a magyar aktuálpolitikáról csak az Orbán-kormányzatok időszakára vonatkozóan mond véleményt.) Mintegy mankónak, sorvezetőnek használja Márainak a naplójegyzeteiben lejegyzett gondolatai, reflektálva rájuk, egyetértve, olykor vitatkozva velük fejti ki véleményét.
„Tanú vagyok, nem ítélőbíró, emiatt elsősorban az emberi sorsok érdekelnek, miközben összerakosgatom a szétmálló, egyre áttekinthetetlenebb időt”.
(Végel László: Négyszemközt Máraival. Naplójegyzetek 1992-2014. Noran Libro, Budapest, 2014. Ára:2690 forint)