Naplójegyzet, fragmentumok
2121.május 23., vasárnap
Éjszaka újraolvasom a régi jegyzeteimmel együtt Gombrowicz Naplóját. Egyszer választ kell adni arra a kérdésre, hogy a magyar irodalomban miért nem születnek olyan nemzetkritikus regények, mint amilyeneket Bernhard vagy Gombrowicz irt. Olyan harmatgyenge a magyar nemzettudat, hogy ez első szellő is elbizonytalanítja? Ennyire kell félteni, óvni, pátyolgatni? Vagy pedig hallani sem akar a magyar gőg a magyar esendőségről? Esetleg a tragikus magyar történelem fojtja belénk a szót? Nem gondolom, hogy ez hiteles magyarázatnak számít, hiszen a lengyel történelem legalább olyan tragikus, mint a magyar. Esetleg a megosztott magyar közélet miatt kell a magyar írónak gúzsba kötve táncolni? Lehet, hogy csak arról van szó, hogy Gombrowicz élesebben látott, mert nem Lengyelországban élt, hanem Argentínában. Ebben különbözik azoktól az íróktól, akiket minél messzebb veti a sorsa a hazától, annál közelebb kerülnek a kormányhoz. Gombrowicz tekintetét és szellemét kiélesítette a távolság. Azt hiszem azonban, hogy nyugtalan természete is erre predesztinálta. „Engem, aki rettenetesen lengyel vagyok, és rettenetesen lázadok Lengyelország ellen, mindig idegesített az a gyerekes, másodlagos megszelídített és jámbor lengyel kisvilág”, írta. Nem kegyelmezett a klasszikus lengyel íróknak, de a lengyel avantgárdnak sem. „A lengyel avantgárd fésületlen volt, mezítlábas, afféle torzszülött, a feje egy rabbié, a csupasz lába egy parasztfiúé”. A világirodalom nagyjait sem kímélte. Proustot még halála után is édességekkel táplálják az irodalmi gasztronómusok. A széplelkek legnagyobb megrökönyödésére Gombrowicz Sartre pártját fogta, akit azért gyűlölnek, mert túlságosan nagyformátumú. „A tisztes regény- és tárcagyáros nénik, a silány novellisták és fűzfapoéták, a grafomán puhányok – szögezte le – állandóan meg akarják lágyítani az irodalmat, amelyre így az a veszély leselkedik, hogy lágy tojás lesz belőle, ahelyett, ami hivatása lenne, hogy keménytojás.” legyen”. Gombrovicz mottója lehetne az író következő mondata: „Maradj mindig idegen!”