Naplójegyzetek, fragmentumok
- május 16., hétfő
Orbán Viktor ötödször is kormányt alakított. Ezalkalommal a parlamentben kijelentette: „Magyarország vált a nyugati világ utolsó keresztény-konzervatív bástyájává”
Ezekben a hetekben aligha vehetnék kezembe meghatóbb könyvet Babits Mihály Keresztül-kasul az életemen (1939) című nagy vallomásos önéletrajzi művénél. Gimnazista koromban az élettel való szembenézést Adytól tanultam, azután következtek az ifjúság kalandos útjai, melyek nélkül nem ér semmit a későbbi tudás és tapasztalat. Az utána következő időszakban a túlélés gyakorlásában Márai Sándortól, a nemzeti érzés dolgában pedig Babitstól vettem leckéke, ami kilencvenes években igen nagy ellenérzést szült irányomba, hiszen akkoriban ébredeztek az eszmék, amelyeket Fülep Lajos álnemzetinek nevezett. Nem a nemzeti vágtában egymással versenyző politikusokra gondolok, hanem az értelmiségiekre. Igazat kellett adnom Babits Mihálynak, aki szerint a demokratikus világban a politikusnak meg kell alkudnia a tömeg hangulatával. De a tömeg sem azonos a nemzettel, figyelmeztet Babits Mihály. „A nemzet a lélek, a tömeg csak a test. Sajnos, a test uralmának korát éljük, a «tömegek lázadásának» korát. A modern politika nagy dilemmája épen ebben van. Ki fogja visszaállítani a szellemnek régi tekintélyét a tömeg előtt? Ki bírja rá a sokakat, hogy hallgassanak a józan kevesekre? Ijesztő paradoxona a demokráciának! Amit csak a mélyebb s komolyabb kultúra oldhat meg, hogy jóvá tegye a tömegműveltség és félműveltség szörnyű vétkeit.” Továbbra is vallom, hogy a nemzeti érzés a lélek kérdése, nem pedig a napi politika terepe. A kilencvenes években napi politika lett belőle, sokszor főfoglalkozás, dívott a félműveltség, amelyben nem volt helye Babits Mihálynak. Nem kell távolra mennünk a példáért. Kinek volt helye a vajdasági közéletben? Csurka Istvánnak! Emlékezzünk a napra, amikor a VMDK-értelmiség Csurka Istvánt tüntette ki Szabadkán. Csurka vagy Babits? Ég és föld! Ezzel nem vádolom a Csurka-híveket, csak szerényen megvonom a különbséget.
(…)