Pontok és ellenpontok

A rendkívüli választások kiírását követelő Szerb Haladó Párt tömegtüntetést szervezett Belgrádban, amelyen Tomislav Nikolić pártelnök bejelentette, hogy éhségsztrájkba kezd.. A közvélemény tovább polarizálódik, a feszültség növekszik, de polgárok továbbra is tanácstalanok. Azok is követelik a rendkívüli választásokat, akik még abban sem biztosak, hogy kire szavazzanak. Lassan, de biztosan felülkerekedik a tanácstalanság hisztériája. Pár nap múlva Nikolić bejelentette, hogy az éhségsztrájkot húsvéti böjttel folytatja, ezt követően pedig megfontolja a további teendőket. A sztrájkból böjt lett, de a közéleti feszültség maradt. Közben megalakult a Novi Otpor (Új Ellenállás) nevű szervezet, amely az egykori Milošević-ellenes szervezet művét kívánja folytatni, mondván, hogy semmi sem valósult meg az akkori ígéretekből. A régi Otpor vezető szerint – akikből hivatásos politikusok lettek  – erre semmi szükség nincs. Dragan Velikić, belgrádi író a NIN-ben közölt heti rovatában megállapítja, hogy Szerbia beteg társadalom. Lehet, gondolom, csakhogy a kilencvenes években ismertük a betegség nevét, ma azonban ez is névtelen, s mindenki úgy nevezi, ahogy akarja.

Szerbiában rendszerint általános felháborodást keltett, ha a  volt Jugoszlávia területén elkövetett szerb tábornokokat hosszú börtönbüntetésre ítélte ENSZ-törvényszék. Ugyanez a bíróság most 24 évi börtönbüntetést szabott ki horvát jobboldal nemzeti hősére, Ante Gotovinára. Ezúttal Horvátországban háborodtak fel. Jadranka Kosor, kormányfő elfogadhatatlannak tartja az ítéletet. A horvát katolikus püspöki kar szerint a horvát nemzetet sértették. A templomokban a püspökök és a papok Gotovináért imádkoznak. Mindez várható volt. Meglepetésemre azonban az ítélet megosztotta a magyar közvéleményt is. A kormánypárti Magyar Hírlap az elítélt tábornokot korunk nagyjának nevezi. Az ugyancsak kormánypárti Demokrata már a letartóztatásakor kiadta a jelszót: „Hajrá Gotovina! Éljen a szabadság!” Az ellenzéki Népszabadság méltányosnak tartja az ítéletet.

Finnországban a jobbközép Nemzeti Koalíció nyerte meg a választásokat (20 százalék) de az igazi megdöbbentő meglepetés a szélsőjobb Igaz Finnek nevű párt előretörése. A választópolgárok 19 százaléka szavazott rá, vagyis ötször annyian, mint az előző választásokon. Franciaországban Marine Le Pen szélsőjobb pártja veszélyezteti a jobbközép Sarkozyt is. Európában, erősödik a nemzetállami nacionalizmus. Új helyzet állt elő, a jobbközép pártok mindeddig baloldalról érzékelték a veszélyt, most fordult a kocka, a szélsőjobb támadja a hagyományos nyugati konzervatív néppártokat. A II. világháború után először fordult ilyesmi elő. A folyamatnak hosszú előtörténete van, s elméletileg a multikulturalizmus haláláról szóló folyó európai vitában már a 2006-ban megfogalmazódott. A pártok azonban csak az elmúlt egy-két évben instrumentalizálták. 2006-ban a francia jobboldali filozófusok meghirdették, hogy a multikulturalizmus bomlasztja a közösségi szellemet, gettósodást idéz elő és. szegregált (etnikai és vallási) közösségeket teremt, ezért egy államban csak egy kulturális értékrend létezhet. A multikulturalizmus halott!  A vitát az iszlám robbantotta ki, de közrejátszott a nemzetállamok félelme a globalizmustól, a későbbiekben pedig a világgazdasági válság. A nyugati országokban a bevándorlóktól való félelem formájában bukkant fel, Kelet-Közép-Európában viszont a posztkommunista nacionalizmus a nemzeti kisebbségek jogainak „túlburjánzását” tartotta veszélyesnek. Ehhez járul a térség történelmi traumája, a kis államok egymástól való félelme. A volt szocialista országokban a nemzeti jobboldal üdvözölte a multikulturalizmus haláláról szóló nyugati tézist, mert a politikai és az értelmiségi elitek az erősebb nemzeti identitás kialakításán fáradozva megelégelték, hogy az európai fórumok szüntelenül számon kérjék a nemzeti, a vallási és a szexuális kisebbségek jogainak biztosítását.

A magyar Országgyűlés elfogadta Magyarország új alaptörvényének nevezett alkotmányjavaslatot. „A Gondviselő kegyelmének tekintem, hogy részese lehettem ennek a folyamatnak”, jelentette ki Kövér László házelnök A Jobbik képviselőt nemmel szavaztak, és „Áruló nem leszek” feliratot emeltek a magasba. Az LMP képviselőt tiltakozásul távol maradtak. Az MSZP-képviselők sem voltak jelen, ők részországgyűlést tartottak és felállították a Köztársaság Kövét. Ugyanis az ország hivatalos neve, az új alaptörvény szerint többé nem Magyar Köztársaság, hanem Magyarország. A törvényt tehát a kétharmados többséggel rendelkező fideszes és kereszténydemokrata képviselők szavazták meg. Ami Magyarországon történik, az nem ismeretlen jelenség Európában. A Fidesz (is) a nemzeti identitás erősödését, a nemzeti önbecsülést ösztökéli, ám ennek ellenére Magyarország a viták kereszttüzébe került. El kéne gondolkodni róla, hogy miért. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár budapesti látogatásán udvariasan megjegyezte, hogy örvendetes lenne, ha a magyar kormány kikérné az ENSz tanácsait a média- és az alkotmányügyben. A Velencei Bizottság megjegyzéseket tett. Az Európa Parlament alkotmányügyi bizottságában a belga küldött kifogásolta az alkotmánybíróság jogkörének megnyirbálását. Belgiumban nincs is alkotmánybíróság, replikázott Szájer József. Erre Goy Verhofstadt bekiabált: „A szónok téved”. A (Szerbiában számtalanszor elátkozott) Amnesty International szerint az alkotmány emberjogi normákat sért. Spanyolország legnagyobb napilapja az El Pais szarkasztikusan megjegyzi, hogy a magyarok elrendelték az istennek, hogy óvja őket. Werner Hoyer német külügyi államtitkár egy napot sem tétovázva nyilatkozott: „A médiatörvénnyel összefüggésben felmerült aggodalmaink a hétfőn elfogadott alkotmánnyal – és annak létrejöttével – erősödtek, és nem gyengültek.” A német külügyi államtitkár megjegyzésére Szíjártó Péter keményen válaszolt: „Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy bármely országból – akár Németországból is – beavatkozzanak a magyar alkotmányozási folyamatba. Magyarországnak évtizedeken el kellett tűrnie, hogy más fővárosból akarták megmondani, mit tegyünk, illetve tehetünk, vagy hogy mi legyen a magyar alkotmányban.”

Vladgymir Putyin Oroszország további erősödését jósolja. Amint mondta, nagy súlyt fektetnek a hadsereg modernizációjára és ütőképességére, a támadó rakétakomplexumok termelésére. Ötszázmilliárd rubelt költ az orosz hadiflotta modernizációjára. Szóba sem kerülhet, hangoztatta Putyin, hogy Oroszország „indokolatlan liberalizmussal vagy szociális demagógiával” kísérletezzen. Jellemző, hogy az egykori KGB-és főnökből nagy pravoszláv hívő, az orosz nacionalizmus karizmatikus vezetője lett, aki fölényesen megnyeri a választásokat.

Nagypénteken a magyarországi Gyöngyöspatán feszült a légkör uralkodott. A Véderő nevű szervezet az ottani romasor közelében lőgyakorlatot szervezett. Az első sajtóhírek szerint a romák menekültek a faluból. Balog Zoltán államtitkár cáfolt: szó sincs erről, romák a csillebérci nyaralóba hátvégi üdülésre indultak. Szíjjáró Péter, miniszterelnöki szóvivő szintén koholmánynak nevezte, hogy „bármiféle hirtelen szükségből, vagy hirtelen szándék miatt végrehajtott kitelepítésről, vagy bármi másról lenne szó”. Ő is úgy tudta, hogy a roma nők és gyermekek Csillebércen üdülnek. A Véderő szervezet terepszínű egyenruhás képviselője kijelentette, hogy a „haza védelmére készülnek” s a fiatalokat „terepharcászati oktatásra, önvédelmi ismeretekre, fegyverismeretre, lövészetre, katonai közelharcra, éjszakai harcászatra, és számos honvédelmi ismeretre tanítják meg”. Nagy hangsúlyt fektetnek továbbá a „szellemi fejlődésre, a magyar értékek képviseletére is”. Dúró Dóra a Jobbik országgyűlési képviselője az MTI-nek adott közleményében leszögezte, hogy a Jobbiknak semmi köze a Véderő nevű szervezethez, a szálak, mondta, a Fideszhez vezetnek. Egyben bejelentette, hogy Vona Gábor, pártelnök nyilvános vitára hívta ki Orbán Viktort. A cigánykérdésről akar vitázni vele. Délután letartóztatták a Véderő nyolc terepszínű egyenruhás tagját. Pintér Sándor, belügyminiszter a helyszínen termett. A romák megkönnyebbültek, tapssal fogadták. Tehát mégsem egyszerű húsvéti romaüdülésről volt szó. A helyszínen a külföldi tudósítók tartózkodnak. A B92 közli a hírt, miszerint: „a magyar nácik üldözik a romákat”. Holnap ezzel lesz tele az európai sajtó. Kezdődnek a húsvéti ünnepségek.

Húsvétkor Pilinszkyt olvasok. Végre valaki szól „a gyerekkor sötét paradicsomáról”. Én inkább arra a gyermekkori baljós paradicsomra gondolok, amelyben minden későbbi botlásunk, bűnünk és szenvedésünk gyökere rejtezkedik.

A rendkívüli választások kiírását követelő Szerb Haladó Párt tömegtüntetést szervezett Belgrádban, amelyen Tomislav Nikolić pártelnök bejelentette, hogy éhségsztrájkba kezd.. A közvélemény tovább polarizálódik, a feszültség növekszik, de polgárok továbbra is tanácstalanok. Azok is követelik a rendkívüli választásokat, akik még abban sem biztosak, hogy kire szavazzanak. Lassan, de biztosan felülkerekedik a tanácstalanság hisztériája. Pár nap múlva Nikolić bejelentette, hogy az éhségsztrájkot húsvéti böjttel folytatja, ezt követően pedig megfontolja a további teendőket. A sztrájkból böjt lett, de a közéleti feszültség maradt. Közben megalakult a Novi Otpor (Új Ellenállás) nevű szervezet, amely az egykori Milošević-ellenes szervezet művét kívánja folytatni, mondván, hogy semmi sem valósult meg az akkori ígéretekből. A régi Otpor vezető szerint – akikből hivatásos politikusok lettek  – erre semmi szükség nincs. Dragan Velikić, belgrádi író a NIN-ben közölt heti rovatában megállapítja, hogy Szerbia beteg társadalom. Lehet, gondolom, csakhogy a kilencvenes években ismertük a betegség nevét, ma azonban ez is névtelen, s mindenki úgy nevezi, ahogy akarja.

Szerbiában rendszerint általános felháborodást keltett, ha a  volt Jugoszlávia területén elkövetett szerb tábornokokat hosszú börtönbüntetésre ítélte ENSZ-törvényszék. Ugyanez a bíróság most 24 évi börtönbüntetést szabott ki horvát jobboldal nemzeti hősére, Ante Gotovinára. Ezúttal Horvátországban háborodtak fel. Jadranka Kosor, kormányfő elfogadhatatlannak tartja az ítéletet. A horvát katolikus püspöki kar szerint a horvát nemzetet sértették. A templomokban a püspökök és a papok Gotovináért imádkoznak. Mindez várható volt. Meglepetésemre azonban az ítélet megosztotta a magyar közvéleményt is. A kormánypárti Magyar Hírlap az elítélt tábornokot korunk nagyjának nevezi. Az ugyancsak kormánypárti Demokrata már a letartóztatásakor kiadta a jelszót: „Hajrá Gotovina! Éljen a szabadság!” Az ellenzéki Népszabadság méltányosnak tartja az ítéletet.

Finnországban a jobbközép Nemzeti Koalíció nyerte meg a választásokat (20 százalék) de az igazi megdöbbentő meglepetés a szélsőjobb Igaz Finnek nevű párt előretörése. A választópolgárok 19 százaléka szavazott rá, vagyis ötször annyian, mint az előző választásokon. Franciaországban Marine Le Pen szélsőjobb pártja veszélyezteti a jobbközép Sarkozyt is. Európában, erősödik a nemzetállami nacionalizmus. Új helyzet állt elő, a jobbközép pártok mindeddig baloldalról érzékelték a veszélyt, most fordult a kocka, a szélsőjobb támadja a hagyományos nyugati konzervatív néppártokat. A II. világháború után először fordult ilyesmi elő. A folyamatnak hosszú előtörténete van, s elméletileg a multikulturalizmus haláláról szóló folyó európai vitában már a 2006-ban megfogalmazódott. A pártok azonban csak az elmúlt egy-két évben instrumentalizálták. 2006-ban a francia jobboldali filozófusok meghirdették, hogy a multikulturalizmus bomlasztja a közösségi szellemet, gettósodást idéz elő és. szegregált (etnikai és vallási) közösségeket teremt, ezért egy államban csak egy kulturális értékrend létezhet. A multikulturalizmus halott!  A vitát az iszlám robbantotta ki, de közrejátszott a nemzetállamok félelme a globalizmustól, a későbbiekben pedig a világgazdasági válság. A nyugati országokban a bevándorlóktól való félelem formájában bukkant fel, Kelet-Közép-Európában viszont a posztkommunista nacionalizmus a nemzeti kisebbségek jogainak „túlburjánzását” tartotta veszélyesnek. Ehhez járul a térség történelmi traumája, a kis államok egymástól való félelme. A volt szocialista országokban a nemzeti jobboldal üdvözölte a multikulturalizmus haláláról szóló nyugati tézist, mert a politikai és az értelmiségi elitek az erősebb nemzeti identitás kialakításán fáradozva megelégelték, hogy az európai fórumok szüntelenül számon kérjék a nemzeti, a vallási és a szexuális kisebbségek jogainak biztosítását.

A magyar Országgyűlés elfogadta Magyarország új alaptörvényének nevezett alkotmányjavaslatot. „A Gondviselő kegyelmének tekintem, hogy részese lehettem ennek a folyamatnak”, jelentette ki Kövér László házelnök A Jobbik képviselőt nemmel szavaztak, és „Áruló nem leszek” feliratot emeltek a magasba. Az LMP képviselőt tiltakozásul távol maradtak. Az MSZP-képviselők sem voltak jelen, ők részországgyűlést tartottak és felállították a Köztársaság Kövét. Ugyanis az ország hivatalos neve, az új alaptörvény szerint többé nem Magyar Köztársaság, hanem Magyarország. A törvényt tehát a kétharmados többséggel rendelkező fideszes és kereszténydemokrata képviselők szavazták meg. Ami Magyarországon történik, az nem ismeretlen jelenség Európában. A Fidesz (is) a nemzeti identitás erősödését, a nemzeti önbecsülést ösztökéli, ám ennek ellenére Magyarország a viták kereszttüzébe került. El kéne gondolkodni róla, hogy miért. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár budapesti látogatásán udvariasan megjegyezte, hogy örvendetes lenne, ha a magyar kormány kikérné az ENSz tanácsait a média- és az alkotmányügyben. A Velencei Bizottság megjegyzéseket tett. Az Európa Parlament alkotmányügyi bizottságában a belga küldött kifogásolta az alkotmánybíróság jogkörének megnyirbálását. Belgiumban nincs is alkotmánybíróság, replikázott Szájer József. Erre Goy Verhofstadt bekiabált: „A szónok téved”. A (Szerbiában számtalanszor elátkozott) Amnesty International szerint az alkotmány emberjogi normákat sért. Spanyolország legnagyobb napilapja az El Pais szarkasztikusan megjegyzi, hogy a magyarok elrendelték az istennek, hogy óvja őket. Werner Hoyer német külügyi államtitkár egy napot sem tétovázva nyilatkozott: „A médiatörvénnyel összefüggésben felmerült aggodalmaink a hétfőn elfogadott alkotmánnyal – és annak létrejöttével – erősödtek, és nem gyengültek.” A német külügyi államtitkár megjegyzésére Szíjártó Péter keményen válaszolt: „Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy bármely országból – akár Németországból is – beavatkozzanak a magyar alkotmányozási folyamatba. Magyarországnak évtizedeken el kellett tűrnie, hogy más fővárosból akarták megmondani, mit tegyünk, illetve tehetünk, vagy hogy mi legyen a magyar alkotmányban.”

Vladgymir Putyin Oroszország további erősödését jósolja. Amint mondta, nagy súlyt fektetnek a hadsereg modernizációjára és ütőképességére, a támadó rakétakomplexumok termelésére. Ötszázmilliárd rubelt költ az orosz hadiflotta modernizációjára. Szóba sem kerülhet, hangoztatta Putyin, hogy Oroszország „indokolatlan liberalizmussal vagy szociális demagógiával” kísérletezzen. Jellemző, hogy az egykori KGB-és főnökből nagy pravoszláv hívő, az orosz nacionalizmus karizmatikus vezetője lett, aki fölényesen megnyeri a választásokat.

Nagypénteken a magyarországi Gyöngyöspatán feszült a légkör uralkodott. A Véderő nevű szervezet az ottani romasor közelében lőgyakorlatot szervezett. Az első sajtóhírek szerint a romák menekültek a faluból. Balog Zoltán államtitkár cáfolt: szó sincs erről, romák a csillebérci nyaralóba hátvégi üdülésre indultak. Szíjjáró Péter, miniszterelnöki szóvivő szintén koholmánynak nevezte, hogy „bármiféle hirtelen szükségből, vagy hirtelen szándék miatt végrehajtott kitelepítésről, vagy bármi másról lenne szó”. Ő is úgy tudta, hogy a roma nők és gyermekek Csillebércen üdülnek. A Véderő szervezet terepszínű egyenruhás képviselője kijelentette, hogy a „haza védelmére készülnek” s a fiatalokat „terepharcászati oktatásra, önvédelmi ismeretekre, fegyverismeretre, lövészetre, katonai közelharcra, éjszakai harcászatra, és számos honvédelmi ismeretre tanítják meg”. Nagy hangsúlyt fektetnek továbbá a „szellemi fejlődésre, a magyar értékek képviseletére is”. Dúró Dóra a Jobbik országgyűlési képviselője az MTI-nek adott közleményében leszögezte, hogy a Jobbiknak semmi köze a Véderő nevű szervezethez, a szálak, mondta, a Fideszhez vezetnek. Egyben bejelentette, hogy Vona Gábor, pártelnök nyilvános vitára hívta ki Orbán Viktort. A cigánykérdésről akar vitázni vele. Délután letartóztatták a Véderő nyolc terepszínű egyenruhás tagját. Pintér Sándor, belügyminiszter a helyszínen termett. A romák megkönnyebbültek, tapssal fogadták. Tehát mégsem egyszerű húsvéti romaüdülésről volt szó. A helyszínen a külföldi tudósítók tartózkodnak. A B92 közli a hírt, miszerint: „a magyar nácik üldözik a romákat”. Holnap ezzel lesz tele az európai sajtó. Kezdődnek a húsvéti ünnepségek.

Húsvétkor Pilinszkyt olvasok. Végre valaki szól „a gyerekkor sötét paradicsomáról”. Én inkább arra a gyermekkori baljós paradicsomra gondolok, amelyben minden későbbi botlásunk, bűnünk és szenvedésünk gyökere rejtezkedik.

A rendkívüli választások kiírását követelő Szerb Haladó Párt tömegtüntetést szervezett Belgrádban, amelyen Tomislav Nikolić pártelnök bejelentette, hogy éhségsztrájkba kezd.. A közvélemény tovább polarizálódik, a feszültség növekszik, de polgárok továbbra is tanácstalanok. Azok is követelik a rendkívüli választásokat, akik még abban sem biztosak, hogy kire szavazzanak. Lassan, de biztosan felülkerekedik a tanácstalanság hisztériája. Pár nap múlva Nikolić bejelentette, hogy az éhségsztrájkot húsvéti böjttel folytatja, ezt követően pedig megfontolja a további teendőket. A sztrájkból böjt lett, de a közéleti feszültség maradt. Közben megalakult a Novi Otpor (Új Ellenállás) nevű szervezet, amely az egykori Milošević-ellenes szervezet művét kívánja folytatni, mondván, hogy semmi sem valósult meg az akkori ígéretekből. A régi Otpor vezető szerint – akikből hivatásos politikusok lettek  – erre semmi szükség nincs. Dragan Velikić, belgrádi író a NIN-ben közölt heti rovatában megállapítja, hogy Szerbia beteg társadalom. Lehet, gondolom, csakhogy a kilencvenes években ismertük a betegség nevét, ma azonban ez is névtelen, s mindenki úgy nevezi, ahogy akarja.

Szerbiában rendszerint általános felháborodást keltett, ha a  volt Jugoszlávia területén elkövetett szerb tábornokokat hosszú börtönbüntetésre ítélte ENSZ-törvényszék. Ugyanez a bíróság most 24 évi börtönbüntetést szabott ki horvát jobboldal nemzeti hősére, Ante Gotovinára. Ezúttal Horvátországban háborodtak fel. Jadranka Kosor, kormányfő elfogadhatatlannak tartja az ítéletet. A horvát katolikus püspöki kar szerint a horvát nemzetet sértették. A templomokban a püspökök és a papok Gotovináért imádkoznak. Mindez várható volt. Meglepetésemre azonban az ítélet megosztotta a magyar közvéleményt is. A kormánypárti Magyar Hírlap az elítélt tábornokot korunk nagyjának nevezi. Az ugyancsak kormánypárti Demokrata már a letartóztatásakor kiadta a jelszót: „Hajrá Gotovina! Éljen a szabadság!” Az ellenzéki Népszabadság méltányosnak tartja az ítéletet.

Finnországban a jobbközép Nemzeti Koalíció nyerte meg a választásokat (20 százalék) de az igazi megdöbbentő meglepetés a szélsőjobb Igaz Finnek nevű párt előretörése. A választópolgárok 19 százaléka szavazott rá, vagyis ötször annyian, mint az előző választásokon. Franciaországban Marine Le Pen szélsőjobb pártja veszélyezteti a jobbközép Sarkozyt is. Európában, erősödik a nemzetállami nacionalizmus. Új helyzet állt elő, a jobbközép pártok mindeddig baloldalról érzékelték a veszélyt, most fordult a kocka, a szélsőjobb támadja a hagyományos nyugati konzervatív néppártokat. A II. világháború után először fordult ilyesmi elő. A folyamatnak hosszú előtörténete van, s elméletileg a multikulturalizmus haláláról szóló folyó európai vitában már a 2006-ban megfogalmazódott. A pártok azonban csak az elmúlt egy-két évben instrumentalizálták. 2006-ban a francia jobboldali filozófusok meghirdették, hogy a multikulturalizmus bomlasztja a közösségi szellemet, gettósodást idéz elő és. szegregált (etnikai és vallási) közösségeket teremt, ezért egy államban csak egy kulturális értékrend létezhet. A multikulturalizmus halott!  A vitát az iszlám robbantotta ki, de közrejátszott a nemzetállamok félelme a globalizmustól, a későbbiekben pedig a világgazdasági válság. A nyugati országokban a bevándorlóktól való félelem formájában bukkant fel, Kelet-Közép-Európában viszont a posztkommunista nacionalizmus a nemzeti kisebbségek jogainak „túlburjánzását” tartotta veszélyesnek. Ehhez járul a térség történelmi traumája, a kis államok egymástól való félelme. A volt szocialista országokban a nemzeti jobboldal üdvözölte a multikulturalizmus haláláról szóló nyugati tézist, mert a politikai és az értelmiségi elitek az erősebb nemzeti identitás kialakításán fáradozva megelégelték, hogy az európai fórumok szüntelenül számon kérjék a nemzeti, a vallási és a szexuális kisebbségek jogainak biztosítását.

A magyar Országgyűlés elfogadta Magyarország új alaptörvényének nevezett alkotmányjavaslatot. „A Gondviselő kegyelmének tekintem, hogy részese lehettem ennek a folyamatnak”, jelentette ki Kövér László házelnök A Jobbik képviselőt nemmel szavaztak, és „Áruló nem leszek” feliratot emeltek a magasba. Az LMP képviselőt tiltakozásul távol maradtak. Az MSZP-képviselők sem voltak jelen, ők részországgyűlést tartottak és felállították a Köztársaság Kövét. Ugyanis az ország hivatalos neve, az új alaptörvény szerint többé nem Magyar Köztársaság, hanem Magyarország. A törvényt tehát a kétharmados többséggel rendelkező fideszes és kereszténydemokrata képviselők szavazták meg. Ami Magyarországon történik, az nem ismeretlen jelenség Európában. A Fidesz (is) a nemzeti identitás erősödését, a nemzeti önbecsülést ösztökéli, ám ennek ellenére Magyarország a viták kereszttüzébe került. El kéne gondolkodni róla, hogy miért. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár budapesti látogatásán udvariasan megjegyezte, hogy örvendetes lenne, ha a magyar kormány kikérné az ENSz tanácsait a média- és az alkotmányügyben. A Velencei Bizottság megjegyzéseket tett. Az Európa Parlament alkotmányügyi bizottságában a belga küldött kifogásolta az alkotmánybíróság jogkörének megnyirbálását. Belgiumban nincs is alkotmánybíróság, replikázott Szájer József. Erre Goy Verhofstadt bekiabált: „A szónok téved”. A (Szerbiában számtalanszor elátkozott) Amnesty International szerint az alkotmány emberjogi normákat sért. Spanyolország legnagyobb napilapja az El Pais szarkasztikusan megjegyzi, hogy a magyarok elrendelték az istennek, hogy óvja őket. Werner Hoyer német külügyi államtitkár egy napot sem tétovázva nyilatkozott: „A médiatörvénnyel összefüggésben felmerült aggodalmaink a hétfőn elfogadott alkotmánnyal – és annak létrejöttével – erősödtek, és nem gyengültek.” A német külügyi államtitkár megjegyzésére Szíjártó Péter keményen válaszolt: „Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy bármely országból – akár Németországból is – beavatkozzanak a magyar alkotmányozási folyamatba. Magyarországnak évtizedeken el kellett tűrnie, hogy más fővárosból akarták megmondani, mit tegyünk, illetve tehetünk, vagy hogy mi legyen a magyar alkotmányban.”

Vladgymir Putyin Oroszország további erősödését jósolja. Amint mondta, nagy súlyt fektetnek a hadsereg modernizációjára és ütőképességére, a támadó rakétakomplexumok termelésére. Ötszázmilliárd rubelt költ az orosz hadiflotta modernizációjára. Szóba sem kerülhet, hangoztatta Putyin, hogy Oroszország „indokolatlan liberalizmussal vagy szociális demagógiával” kísérletezzen. Jellemző, hogy az egykori KGB-és főnökből nagy pravoszláv hívő, az orosz nacionalizmus karizmatikus vezetője lett, aki fölényesen megnyeri a választásokat.

Nagypénteken a magyarországi Gyöngyöspatán feszült a légkör uralkodott. A Véderő nevű szervezet az ottani romasor közelében lőgyakorlatot szervezett. Az első sajtóhírek szerint a romák menekültek a faluból. Balog Zoltán államtitkár cáfolt: szó sincs erről, romák a csillebérci nyaralóba hátvégi üdülésre indultak. Szíjjáró Péter, miniszterelnöki szóvivő szintén koholmánynak nevezte, hogy „bármiféle hirtelen szükségből, vagy hirtelen szándék miatt végrehajtott kitelepítésről, vagy bármi másról lenne szó”. Ő is úgy tudta, hogy a roma nők és gyermekek Csillebércen üdülnek. A Véderő szervezet terepszínű egyenruhás képviselője kijelentette, hogy a „haza védelmére készülnek” s a fiatalokat „terepharcászati oktatásra, önvédelmi ismeretekre, fegyverismeretre, lövészetre, katonai közelharcra, éjszakai harcászatra, és számos honvédelmi ismeretre tanítják meg”. Nagy hangsúlyt fektetnek továbbá a „szellemi fejlődésre, a magyar értékek képviseletére is”. Dúró Dóra a Jobbik országgyűlési képviselője az MTI-nek adott közleményében leszögezte, hogy a Jobbiknak semmi köze a Véderő nevű szervezethez, a szálak, mondta, a Fideszhez vezetnek. Egyben bejelentette, hogy Vona Gábor, pártelnök nyilvános vitára hívta ki Orbán Viktort. A cigánykérdésről akar vitázni vele. Délután letartóztatták a Véderő nyolc terepszínű egyenruhás tagját. Pintér Sándor, belügyminiszter a helyszínen termett. A romák megkönnyebbültek, tapssal fogadták. Tehát mégsem egyszerű húsvéti romaüdülésről volt szó. A helyszínen a külföldi tudósítók tartózkodnak. A B92 közli a hírt, miszerint: „a magyar nácik üldözik a romákat”. Holnap ezzel lesz tele az európai sajtó. Kezdődnek a húsvéti ünnepségek.

Húsvétkor Pilinszkyt olvasok. Végre valaki szól „a gyerekkor sötét paradicsomáról”. Én inkább arra a gyermekkori baljós paradicsomra gondolok, amelyben minden későbbi botlásunk, bűnünk és szenvedésünk gyökere rejtezkedik.

A rendkívüli választások kiírását követelő Szerb Haladó Párt tömegtüntetést szervezett Belgrádban, amelyen Tomislav Nikolić pártelnök bejelentette, hogy éhségsztrájkba kezd.. A közvélemény tovább polarizálódik, a feszültség növekszik, de polgárok továbbra is tanácstalanok. Azok is követelik a rendkívüli választásokat, akik még abban sem biztosak, hogy kire szavazzanak. Lassan, de biztosan felülkerekedik a tanácstalanság hisztériája. Pár nap múlva Nikolić bejelentette, hogy az éhségsztrájkot húsvéti böjttel folytatja, ezt követően pedig megfontolja a további teendőket. A sztrájkból böjt lett, de a közéleti feszültség maradt. Közben megalakult a Novi Otpor (Új Ellenállás) nevű szervezet, amely az egykori Milošević-ellenes szervezet művét kívánja folytatni, mondván, hogy semmi sem valósult meg az akkori ígéretekből. A régi Otpor vezető szerint – akikből hivatásos politikusok lettek  – erre semmi szükség nincs. Dragan Velikić, belgrádi író a NIN-ben közölt heti rovatában megállapítja, hogy Szerbia beteg társadalom. Lehet, gondolom, csakhogy a kilencvenes években ismertük a betegség nevét, ma azonban ez is névtelen, s mindenki úgy nevezi, ahogy akarja.

Szerbiában rendszerint általános felháborodást keltett, ha a  volt Jugoszlávia területén elkövetett szerb tábornokokat hosszú börtönbüntetésre ítélte ENSZ-törvényszék. Ugyanez a bíróság most 24 évi börtönbüntetést szabott ki horvát jobboldal nemzeti hősére, Ante Gotovinára. Ezúttal Horvátországban háborodtak fel. Jadranka Kosor, kormányfő elfogadhatatlannak tartja az ítéletet. A horvát katolikus püspöki kar szerint a horvát nemzetet sértették. A templomokban a püspökök és a papok Gotovináért imádkoznak. Mindez várható volt. Meglepetésemre azonban az ítélet megosztotta a magyar közvéleményt is. A kormánypárti Magyar Hírlap az elítélt tábornokot korunk nagyjának nevezi. Az ugyancsak kormánypárti Demokrata már a letartóztatásakor kiadta a jelszót: „Hajrá Gotovina! Éljen a szabadság!” Az ellenzéki Népszabadság méltányosnak tartja az ítéletet.

Finnországban a jobbközép Nemzeti Koalíció nyerte meg a választásokat (20 százalék) de az igazi megdöbbentő meglepetés a szélsőjobb Igaz Finnek nevű párt előretörése. A választópolgárok 19 százaléka szavazott rá, vagyis ötször annyian, mint az előző választásokon. Franciaországban Marine Le Pen szélsőjobb pártja veszélyezteti a jobbközép Sarkozyt is. Európában, erősödik a nemzetállami nacionalizmus. Új helyzet állt elő, a jobbközép pártok mindeddig baloldalról érzékelték a veszélyt, most fordult a kocka, a szélsőjobb támadja a hagyományos nyugati konzervatív néppártokat. A II. világháború után először fordult ilyesmi elő. A folyamatnak hosszú előtörténete van, s elméletileg a multikulturalizmus haláláról szóló folyó európai vitában már a 2006-ban megfogalmazódott. A pártok azonban csak az elmúlt egy-két évben instrumentalizálták. 2006-ban a francia jobboldali filozófusok meghirdették, hogy a multikulturalizmus bomlasztja a közösségi szellemet, gettósodást idéz elő és. szegregált (etnikai és vallási) közösségeket teremt, ezért egy államban csak egy kulturális értékrend létezhet. A multikulturalizmus halott!  A vitát az iszlám robbantotta ki, de közrejátszott a nemzetállamok félelme a globalizmustól, a későbbiekben pedig a világgazdasági válság. A nyugati országokban a bevándorlóktól való félelem formájában bukkant fel, Kelet-Közép-Európában viszont a posztkommunista nacionalizmus a nemzeti kisebbségek jogainak „túlburjánzását” tartotta veszélyesnek. Ehhez járul a térség történelmi traumája, a kis államok egymástól való félelme. A volt szocialista országokban a nemzeti jobboldal üdvözölte a multikulturalizmus haláláról szóló nyugati tézist, mert a politikai és az értelmiségi elitek az erősebb nemzeti identitás kialakításán fáradozva megelégelték, hogy az európai fórumok szüntelenül számon kérjék a nemzeti, a vallási és a szexuális kisebbségek jogainak biztosítását.

A magyar Országgyűlés elfogadta Magyarország új alaptörvényének nevezett alkotmányjavaslatot. „A Gondviselő kegyelmének tekintem, hogy részese lehettem ennek a folyamatnak”, jelentette ki Kövér László házelnök A Jobbik képviselőt nemmel szavaztak, és „Áruló nem leszek” feliratot emeltek a magasba. Az LMP képviselőt tiltakozásul távol maradtak. Az MSZP-képviselők sem voltak jelen, ők részországgyűlést tartottak és felállították a Köztársaság Kövét. Ugyanis az ország hivatalos neve, az új alaptörvény szerint többé nem Magyar Köztársaság, hanem Magyarország. A törvényt tehát a kétharmados többséggel rendelkező fideszes és kereszténydemokrata képviselők szavazták meg. Ami Magyarországon történik, az nem ismeretlen jelenség Európában. A Fidesz (is) a nemzeti identitás erősödését, a nemzeti önbecsülést ösztökéli, ám ennek ellenére Magyarország a viták kereszttüzébe került. El kéne gondolkodni róla, hogy miért. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár budapesti látogatásán udvariasan megjegyezte, hogy örvendetes lenne, ha a magyar kormány kikérné az ENSz tanácsait a média- és az alkotmányügyben. A Velencei Bizottság megjegyzéseket tett. Az Európa Parlament alkotmányügyi bizottságában a belga küldött kifogásolta az alkotmánybíróság jogkörének megnyirbálását. Belgiumban nincs is alkotmánybíróság, replikázott Szájer József. Erre Goy Verhofstadt bekiabált: „A szónok téved”. A (Szerbiában számtalanszor elátkozott) Amnesty International szerint az alkotmány emberjogi normákat sért. Spanyolország legnagyobb napilapja az El Pais szarkasztikusan megjegyzi, hogy a magyarok elrendelték az istennek, hogy óvja őket. Werner Hoyer német külügyi államtitkár egy napot sem tétovázva nyilatkozott: „A médiatörvénnyel összefüggésben felmerült aggodalmaink a hétfőn elfogadott alkotmánnyal – és annak létrejöttével – erősödtek, és nem gyengültek.” A német külügyi államtitkár megjegyzésére Szíjártó Péter keményen válaszolt: „Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy bármely országból – akár Németországból is – beavatkozzanak a magyar alkotmányozási folyamatba. Magyarországnak évtizedeken el kellett tűrnie, hogy más fővárosból akarták megmondani, mit tegyünk, illetve tehetünk, vagy hogy mi legyen a magyar alkotmányban.”

Vladgymir Putyin Oroszország további erősödését jósolja. Amint mondta, nagy súlyt fektetnek a hadsereg modernizációjára és ütőképességére, a támadó rakétakomplexumok termelésére. Ötszázmilliárd rubelt költ az orosz hadiflotta modernizációjára. Szóba sem kerülhet, hangoztatta Putyin, hogy Oroszország „indokolatlan liberalizmussal vagy szociális demagógiával” kísérletezzen. Jellemző, hogy az egykori KGB-és főnökből nagy pravoszláv hívő, az orosz nacionalizmus karizmatikus vezetője lett, aki fölényesen megnyeri a választásokat.

Nagypénteken a magyarországi Gyöngyöspatán feszült a légkör uralkodott. A Véderő nevű szervezet az ottani romasor közelében lőgyakorlatot szervezett. Az első sajtóhírek szerint a romák menekültek a faluból. Balog Zoltán államtitkár cáfolt: szó sincs erről, romák a csillebérci nyaralóba hátvégi üdülésre indultak. Szíjjáró Péter, miniszterelnöki szóvivő szintén koholmánynak nevezte, hogy „bármiféle hirtelen szükségből, vagy hirtelen szándék miatt végrehajtott kitelepítésről, vagy bármi másról lenne szó”. Ő is úgy tudta, hogy a roma nők és gyermekek Csillebércen üdülnek. A Véderő szervezet terepszínű egyenruhás képviselője kijelentette, hogy a „haza védelmére készülnek” s a fiatalokat „terepharcászati oktatásra, önvédelmi ismeretekre, fegyverismeretre, lövészetre, katonai közelharcra, éjszakai harcászatra, és számos honvédelmi ismeretre tanítják meg”. Nagy hangsúlyt fektetnek továbbá a „szellemi fejlődésre, a magyar értékek képviseletére is”. Dúró Dóra a Jobbik országgyűlési képviselője az MTI-nek adott közleményében leszögezte, hogy a Jobbiknak semmi köze a Véderő nevű szervezethez, a szálak, mondta, a Fideszhez vezetnek. Egyben bejelentette, hogy Vona Gábor, pártelnök nyilvános vitára hívta ki Orbán Viktort. A cigánykérdésről akar vitázni vele. Délután letartóztatták a Véderő nyolc terepszínű egyenruhás tagját. Pintér Sándor, belügyminiszter a helyszínen termett. A romák megkönnyebbültek, tapssal fogadták. Tehát mégsem egyszerű húsvéti romaüdülésről volt szó. A helyszínen a külföldi tudósítók tartózkodnak. A B92 közli a hírt, miszerint: „a magyar nácik üldözik a romákat”. Holnap ezzel lesz tele az európai sajtó. Kezdődnek a húsvéti ünnepségek.

Húsvétkor Pilinszkyt olvasok. Végre valaki szól „a gyerekkor sötét paradicsomáról”. Én inkább arra a gyermekkori baljós paradicsomra gondolok, amelyben minden későbbi botlásunk, bűnünk és szenvedésünk gyökere rejtezkedik.

A rendkívüli választások kiírását követelő Szerb Haladó Párt tömegtüntetést szervezett Belgrádban, amelyen Tomislav Nikolić pártelnök bejelentette, hogy éhségsztrájkba kezd.. A közvélemény tovább polarizálódik, a feszültség növekszik, de polgárok továbbra is tanácstalanok. Azok is követelik a rendkívüli választásokat, akik még abban sem biztosak, hogy kire szavazzanak. Lassan, de biztosan felülkerekedik a tanácstalanság hisztériája. Pár nap múlva Nikolić bejelentette, hogy az éhségsztrájkot húsvéti böjttel folytatja, ezt követően pedig megfontolja a további teendőket. A sztrájkból böjt lett, de a közéleti feszültség maradt. Közben megalakult a Novi Otpor (Új Ellenállás) nevű szervezet, amely az egykori Milošević-ellenes szervezet művét kívánja folytatni, mondván, hogy semmi sem valósult meg az akkori ígéretekből. A régi Otpor vezető szerint – akikből hivatásos politikusok lettek  – erre semmi szükség nincs. Dragan Velikić, belgrádi író a NIN-ben közölt heti rovatában megállapítja, hogy Szerbia beteg társadalom. Lehet, gondolom, csakhogy a kilencvenes években ismertük a betegség nevét, ma azonban ez is névtelen, s mindenki úgy nevezi, ahogy akarja.

Szerbiában rendszerint általános felháborodást keltett, ha a  volt Jugoszlávia területén elkövetett szerb tábornokokat hosszú börtönbüntetésre ítélte ENSZ-törvényszék. Ugyanez a bíróság most 24 évi börtönbüntetést szabott ki horvát jobboldal nemzeti hősére, Ante Gotovinára. Ezúttal Horvátországban háborodtak fel. Jadranka Kosor, kormányfő elfogadhatatlannak tartja az ítéletet. A horvát katolikus püspöki kar szerint a horvát nemzetet sértették. A templomokban a püspökök és a papok Gotovináért imádkoznak. Mindez várható volt. Meglepetésemre azonban az ítélet megosztotta a magyar közvéleményt is. A kormánypárti Magyar Hírlap az elítélt tábornokot korunk nagyjának nevezi. Az ugyancsak kormánypárti Demokrata már a letartóztatásakor kiadta a jelszót: „Hajrá Gotovina! Éljen a szabadság!” Az ellenzéki Népszabadság méltányosnak tartja az ítéletet.

Finnországban a jobbközép Nemzeti Koalíció nyerte meg a választásokat (20 százalék) de az igazi megdöbbentő meglepetés a szélsőjobb Igaz Finnek nevű párt előretörése. A választópolgárok 19 százaléka szavazott rá, vagyis ötször annyian, mint az előző választásokon. Franciaországban Marine Le Pen szélsőjobb pártja veszélyezteti a jobbközép Sarkozyt is. Európában, erősödik a nemzetállami nacionalizmus. Új helyzet állt elő, a jobbközép pártok mindeddig baloldalról érzékelték a veszélyt, most fordult a kocka, a szélsőjobb támadja a hagyományos nyugati konzervatív néppártokat. A II. világháború után először fordult ilyesmi elő. A folyamatnak hosszú előtörténete van, s elméletileg a multikulturalizmus haláláról szóló folyó európai vitában már a 2006-ban megfogalmazódott. A pártok azonban csak az elmúlt egy-két évben instrumentalizálták. 2006-ban a francia jobboldali filozófusok meghirdették, hogy a multikulturalizmus bomlasztja a közösségi szellemet, gettósodást idéz elő és. szegregált (etnikai és vallási) közösségeket teremt, ezért egy államban csak egy kulturális értékrend létezhet. A multikulturalizmus halott!  A vitát az iszlám robbantotta ki, de közrejátszott a nemzetállamok félelme a globalizmustól, a későbbiekben pedig a világgazdasági válság. A nyugati országokban a bevándorlóktól való félelem formájában bukkant fel, Kelet-Közép-Európában viszont a posztkommunista nacionalizmus a nemzeti kisebbségek jogainak „túlburjánzását” tartotta veszélyesnek. Ehhez járul a térség történelmi traumája, a kis államok egymástól való félelme. A volt szocialista országokban a nemzeti jobboldal üdvözölte a multikulturalizmus haláláról szóló nyugati tézist, mert a politikai és az értelmiségi elitek az erősebb nemzeti identitás kialakításán fáradozva megelégelték, hogy az európai fórumok szüntelenül számon kérjék a nemzeti, a vallási és a szexuális kisebbségek jogainak biztosítását.

A magyar Országgyűlés elfogadta Magyarország új alaptörvényének nevezett alkotmányjavaslatot. „A Gondviselő kegyelmének tekintem, hogy részese lehettem ennek a folyamatnak”, jelentette ki Kövér László házelnök A Jobbik képviselőt nemmel szavaztak, és „Áruló nem leszek” feliratot emeltek a magasba. Az LMP képviselőt tiltakozásul távol maradtak. Az MSZP-képviselők sem voltak jelen, ők részországgyűlést tartottak és felállították a Köztársaság Kövét. Ugyanis az ország hivatalos neve, az új alaptörvény szerint többé nem Magyar Köztársaság, hanem Magyarország. A törvényt tehát a kétharmados többséggel rendelkező fideszes és kereszténydemokrata képviselők szavazták meg. Ami Magyarországon történik, az nem ismeretlen jelenség Európában. A Fidesz (is) a nemzeti identitás erősödését, a nemzeti önbecsülést ösztökéli, ám ennek ellenére Magyarország a viták kereszttüzébe került. El kéne gondolkodni róla, hogy miért. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár budapesti látogatásán udvariasan megjegyezte, hogy örvendetes lenne, ha a magyar kormány kikérné az ENSz tanácsait a média- és az alkotmányügyben. A Velencei Bizottság megjegyzéseket tett. Az Európa Parlament alkotmányügyi bizottságában a belga küldött kifogásolta az alkotmánybíróság jogkörének megnyirbálását. Belgiumban nincs is alkotmánybíróság, replikázott Szájer József. Erre Goy Verhofstadt bekiabált: „A szónok téved”. A (Szerbiában számtalanszor elátkozott) Amnesty International szerint az alkotmány emberjogi normákat sért. Spanyolország legnagyobb napilapja az El Pais szarkasztikusan megjegyzi, hogy a magyarok elrendelték az istennek, hogy óvja őket. Werner Hoyer német külügyi államtitkár egy napot sem tétovázva nyilatkozott: „A médiatörvénnyel összefüggésben felmerült aggodalmaink a hétfőn elfogadott alkotmánnyal – és annak létrejöttével – erősödtek, és nem gyengültek.” A német külügyi államtitkár megjegyzésére Szíjártó Péter keményen válaszolt: „Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy bármely országból – akár Németországból is – beavatkozzanak a magyar alkotmányozási folyamatba. Magyarországnak évtizedeken el kellett tűrnie, hogy más fővárosból akarták megmondani, mit tegyünk, illetve tehetünk, vagy hogy mi legyen a magyar alkotmányban.”

Vladgymir Putyin Oroszország további erősödését jósolja. Amint mondta, nagy súlyt fektetnek a hadsereg modernizációjára és ütőképességére, a támadó rakétakomplexumok termelésére. Ötszázmilliárd rubelt költ az orosz hadiflotta modernizációjára. Szóba sem kerülhet, hangoztatta Putyin, hogy Oroszország „indokolatlan liberalizmussal vagy szociális demagógiával” kísérletezzen. Jellemző, hogy az egykori KGB-és főnökből nagy pravoszláv hívő, az orosz nacionalizmus karizmatikus vezetője lett, aki fölényesen megnyeri a választásokat.

Nagypénteken a magyarországi Gyöngyöspatán feszült a légkör uralkodott. A Véderő nevű szervezet az ottani romasor közelében lőgyakorlatot szervezett. Az első sajtóhírek szerint a romák menekültek a faluból. Balog Zoltán államtitkár cáfolt: szó sincs erről, romák a csillebérci nyaralóba hátvégi üdülésre indultak. Szíjjáró Péter, miniszterelnöki szóvivő szintén koholmánynak nevezte, hogy „bármiféle hirtelen szükségből, vagy hirtelen szándék miatt végrehajtott kitelepítésről, vagy bármi másról lenne szó”. Ő is úgy tudta, hogy a roma nők és gyermekek Csillebércen üdülnek. A Véderő szervezet terepszínű egyenruhás képviselője kijelentette, hogy a „haza védelmére készülnek” s a fiatalokat „terepharcászati oktatásra, önvédelmi ismeretekre, fegyverismeretre, lövészetre, katonai közelharcra, éjszakai harcászatra, és számos honvédelmi ismeretre tanítják meg”. Nagy hangsúlyt fektetnek továbbá a „szellemi fejlődésre, a magyar értékek képviseletére is”. Dúró Dóra a Jobbik országgyűlési képviselője az MTI-nek adott közleményében leszögezte, hogy a Jobbiknak semmi köze a Véderő nevű szervezethez, a szálak, mondta, a Fideszhez vezetnek. Egyben bejelentette, hogy Vona Gábor, pártelnök nyilvános vitára hívta ki Orbán Viktort. A cigánykérdésről akar vitázni vele. Délután letartóztatták a Véderő nyolc terepszínű egyenruhás tagját. Pintér Sándor, belügyminiszter a helyszínen termett. A romák megkönnyebbültek, tapssal fogadták. Tehát mégsem egyszerű húsvéti romaüdülésről volt szó. A helyszínen a külföldi tudósítók tartózkodnak. A B92 közli a hírt, miszerint: „a magyar nácik üldözik a romákat”. Holnap ezzel lesz tele az európai sajtó. Kezdődnek a húsvéti ünnepségek.

Húsvétkor Pilinszkyt olvasok. Végre valaki szól „a gyerekkor sötét paradicsomáról”. Én inkább arra a gyermekkori baljós paradicsomra gondolok, amelyben minden későbbi botlásunk, bűnünk és szenvedésünk gyökere rejtezkedik.