2009. november
Ádventi hangulat
Beindult az ünnepek előtti készülődés. Az egész város, így természetesen a belvárosi Kurfürstendamm, elsőként öltött díszeset. Advent első hétvégéjén a város különböző terein megnyíltak a szabadtéri karácsonyi vásárok. Idén több mint ötven Weinachtsmarkt közül válogathatnak a berliniek. Ezek a faházikókkal megtelt terek egyenlőre, kora délutántól este nyolc-kilencig üzemelnek.
Fahéj, forralt bor meg porcukor illata keveredik a levegőben. Van, ahol a kézművesek portékái dominálnak, és van bio karácsonyi vásár is. Itt garantáltan vegyszermentes a forralt bor, a hozzávalók pedig az édes vörösbor, a rum, az aszalt gyümölcsök, a fekete tea, és a narancslé, forróra hevítve. Aztán nem hiányozhat a faszénen grillezett kolbász, vagy a szénparázson sült gesztenye sem. Az édességek közül minden található cukormázzal bevont gyümölcs, karácsonyi püspökkenyér, csokis meg lekváros mézeskalács.
Az Unter den Lindenen a 27O darab hárs kopasz törzsét meg az ég felé meredező ágazatát 80 km hosszú fényfüzér körvonalazza. A Brandenburgi kapu előtt, a Pariser platzon az Advent első vasárnapján délben ünnepélyes keretek között felállították azt a 76 éves ezüstfenyőt, amelyet, immár 20 esztendeje a norvégiai Frogn város ajándékoz a Berlinnek. Az óriási karácsonyfát 800 világítótest és 500 különböző disz ékesíti. Az ünnepségen nemcsak Klaus Wowerwit Berlin főpolgármestere jelent meg, hanem Jonas Gahr Store norvég külügyminiszter kollégája Guido Westerwelle német szövetségi külügyminiszter társaságában. A Hackesches Markhoz hasonló látvány fogad. Az utcák és a terek fényárban pompáznak. A nagyáruházak is meg a kis privát butikok is kitesznek magukért. Kulturális programokból sincs hiány, mert a templomokban megrendezett hangversenyeken túl, színházi előadások, koncertek, irodalmi estek gazdagítják a kínálatot. Dán és svéd vásárokra bukkanok. Berlin olyan, mint a Babilon. Sajnos, Újvidéken ilyen élményben nem lehet részem. Véleményem szerint, távol vagyunk még attól a pillanattól, hogy multikulturális városnak nevezzük az egykori Neoplantát – Újvidéket, Novi Sadot, Neusatzot.
Önfeledt pillanatok
Fárasztó nap van mögöttem. Az RBB német, jobban mondva porosz alapossággal portéfilmet készített rólam. Egy egész napomat vették filmre. Kezdődött a reggelivel, kávézással, majd tallózás a napi sajtóban és így szép sorjában. A forgatás végén, valamikor késő délután, üdítően hatott a környéken, a széles Kurfürstendammon majd annak egyik valamivel keskenyebb ugyanakkor csendesebb mellékutcájában a Bleibtreustrassen sétálni. Még sikerült elkapni a nap utolsó sugarait. Az évszaknak ellentmondó, kellemes idő van, olyan se hideg se meleg. Ilyenkor szoktak a berliniek rövid ujjú trikóra váltani esetleg egy könnyű kabátkát magukra venni. Anikóval hosszasan andalogtunk, bámészkodtunk, miközben teljesen megfeledkeztem arról, hogy a kamera követ, és rögzíti minden gesztusomat. Ez volt aznap a filmforgatás legszebb pillanata.
A kiegyezésről és a bátorságról
A hírek szerint jól halad a magyar választópolgárok feliratkozása a választói névjegyzékre. Természetesen, mind lenni szokott, a kezdeti eredmények nem biztosítják a sikert, a neheze csak ezután következik. A számadatok azonban arról szólnak, hogy a magyar választópolgárok mégis afelé hajlanak, hogy közvetlen és titkos választások által jöjjön létre a Magyar Nemzeti Tanács és ki akarják kerülni azt a csapdát, amit a „nosztalgikusok”, vagyis az egypártrendszerű nemzeti tanács hívei állítottak fel. A bírálóknak igazuk van, a névjegyzék összeállítási módja, nem kedvez a polgároknak, a törvény meghozatala előtt nem volt demokratikus vita és véleménycsere. A szakértő hármas nem konzultált a pártkoalíció minden tagjával. Ez nem csak sértő, hanem a demokrácia alapvető szabályával sincs összhangban. A Magyar Nemzeti Tanács tétlenkedett és nem nézett szembe sajátmagával. Ezek a tények fékeznek és akadályoznak. A kritikusoknak abban is igazuk van, hogy ez nem jelenti még a kisebbségi autonómiát. De ennek ellenére jobb a titkosan és demokratikusan megválasztott nemzeti tanács, mint ez eddigi zártlistás és elektoriális. Ugyanakkor jelentkezik a nem demokratikus lépések, és a hibák bumerángja is, mert éppen ezek osztják meg újabban a közösséget. Több pártvezető már közölte, hogy a VMSz kisajátítja magának a feliratkozási akciót. Igazuk van abban, hogy ezt az akciót a Magyar Nemzeti Tanácsnak kellett volna koordinálnia. Mert a pártok, azok is, amelyek a hatalmat gyakorolják és azok is, amelyek ellenzékben vannak, győzni akarnak. Egymással versenyeznek, de nincsenek szabályok. Ezért lett volna szükséges a versenyszabályozó belső fék, normarendszer és etikai kódex. Sajnos, a Magyar Nemzeti Tanács ezt sem vállalta, ami újabb konfliktushelyzethez vezetett A mai viták gyökere tehát a hét évvel ezelőtti lelhető fel, és a legnagyobb próbatételeink közé tartozik, hogy le tudjuk-e zárni ezt a korszakot. „A rosszul gombolt mellényt újra ki kell gombolni”, mondotta Deák Ferenc, „a haza bölcse”, aki egyébként a kiegyezés és a megbékélés híve volt és ezért megtörtént az is, hogy Kossuth Lajossal került konfliktusba. Vannak idők azonban, amikor a kiegyezés a legbátrabb tettek egyike, s kisebbségi közösségünkben ennek az órája jött el. Egyszer be kell látnunk, hogy a hét évvel ezelőtt rosszul gombolt mellényt újra kell gombolni. A remélhető siker után pótvizsga vár ránk. Nekünk holnap nem győztesekre és vesztesekre lesz szükségünk, hanem konszenzusteremtésre és kiegyezésre. Nagy kérdés, hogy a győzteseknek és a veszteseknek lesz-e erre elegendő bátorságuk.
Családi Kör, movember 31.
2009. november
Ádventi hangulat
Beindult az ünnepek előtti készülődés. Az egész város, így természetesen a belvárosi Kurfürstendamm, elsőként öltött díszeset. Advent első hétvégéjén a város különböző terein megnyíltak a szabadtéri karácsonyi vásárok. Idén több mint ötven Weinachtsmarkt közül válogathatnak a berliniek. Ezek a faházikókkal megtelt terek egyenlőre, kora délutántól este nyolc-kilencig üzemelnek.
Fahéj, forralt bor meg porcukor illata keveredik a levegőben. Van, ahol a kézművesek portékái dominálnak, és van bio karácsonyi vásár is. Itt garantáltan vegyszermentes a forralt bor, a hozzávalók pedig az édes vörösbor, a rum, az aszalt gyümölcsök, a fekete tea, és a narancslé, forróra hevítve. Aztán nem hiányozhat a faszénen grillezett kolbász, vagy a szénparázson sült gesztenye sem. Az édességek közül minden található cukormázzal bevont gyümölcs, karácsonyi püspökkenyér, csokis meg lekváros mézeskalács.
Az Unter den Lindenen a 27O darab hárs kopasz törzsét meg az ég felé meredező ágazatát 80 km hosszú fényfüzér körvonalazza. A Brandenburgi kapu előtt, a Pariser platzon az Advent első vasárnapján délben ünnepélyes keretek között felállították azt a 76 éves ezüstfenyőt, amelyet, immár 20 esztendeje a norvégiai Frogn város ajándékoz a Berlinnek. Az óriási karácsonyfát 800 világítótest és 500 különböző disz ékesíti. Az ünnepségen nemcsak Klaus Wowerwit Berlin főpolgármestere jelent meg, hanem Jonas Gahr Store norvég külügyminiszter kollégája Guido Westerwelle német szövetségi külügyminiszter társaságában. A Hackesches Markhoz hasonló látvány fogad. Az utcák és a terek fényárban pompáznak. A nagyáruházak is meg a kis privát butikok is kitesznek magukért. Kulturális programokból sincs hiány, mert a templomokban megrendezett hangversenyeken túl, színházi előadások, koncertek, irodalmi estek gazdagítják a kínálatot. Dán és svéd vásárokra bukkanok. Berlin olyan, mint a Babilon. Sajnos, Újvidéken ilyen élményben nem lehet részem. Véleményem szerint, távol vagyunk még attól a pillanattól, hogy multikulturális városnak nevezzük az egykori Neoplantát – Újvidéket, Novi Sadot, Neusatzot.
Önfeledt pillanatok
Fárasztó nap van mögöttem. Az RBB német, jobban mondva porosz alapossággal portéfilmet készített rólam. Egy egész napomat vették filmre. Kezdődött a reggelivel, kávézással, majd tallózás a napi sajtóban és így szép sorjában. A forgatás végén, valamikor késő délután, üdítően hatott a környéken, a széles Kurfürstendammon majd annak egyik valamivel keskenyebb ugyanakkor csendesebb mellékutcájában a Bleibtreustrassen sétálni. Még sikerült elkapni a nap utolsó sugarait. Az évszaknak ellentmondó, kellemes idő van, olyan se hideg se meleg. Ilyenkor szoktak a berliniek rövid ujjú trikóra váltani esetleg egy könnyű kabátkát magukra venni. Anikóval hosszasan andalogtunk, bámészkodtunk, miközben teljesen megfeledkeztem arról, hogy a kamera követ, és rögzíti minden gesztusomat. Ez volt aznap a filmforgatás legszebb pillanata.
A kiegyezésről és a bátorságról
A hírek szerint jól halad a magyar választópolgárok feliratkozása a választói névjegyzékre. Természetesen, mind lenni szokott, a kezdeti eredmények nem biztosítják a sikert, a neheze csak ezután következik. A számadatok azonban arról szólnak, hogy a magyar választópolgárok mégis afelé hajlanak, hogy közvetlen és titkos választások által jöjjön létre a Magyar Nemzeti Tanács és ki akarják kerülni azt a csapdát, amit a „nosztalgikusok”, vagyis az egypártrendszerű nemzeti tanács hívei állítottak fel. A bírálóknak igazuk van, a névjegyzék összeállítási módja, nem kedvez a polgároknak, a törvény meghozatala előtt nem volt demokratikus vita és véleménycsere. A szakértő hármas nem konzultált a pártkoalíció minden tagjával. Ez nem csak sértő, hanem a demokrácia alapvető szabályával sincs összhangban. A Magyar Nemzeti Tanács tétlenkedett és nem nézett szembe sajátmagával. Ezek a tények fékeznek és akadályoznak. A kritikusoknak abban is igazuk van, hogy ez nem jelenti még a kisebbségi autonómiát. De ennek ellenére jobb a titkosan és demokratikusan megválasztott nemzeti tanács, mint ez eddigi zártlistás és elektoriális. Ugyanakkor jelentkezik a nem demokratikus lépések, és a hibák bumerángja is, mert éppen ezek osztják meg újabban a közösséget. Több pártvezető már közölte, hogy a VMSz kisajátítja magának a feliratkozási akciót. Igazuk van abban, hogy ezt az akciót a Magyar Nemzeti Tanácsnak kellett volna koordinálnia. Mert a pártok, azok is, amelyek a hatalmat gyakorolják és azok is, amelyek ellenzékben vannak, győzni akarnak. Egymással versenyeznek, de nincsenek szabályok. Ezért lett volna szükséges a versenyszabályozó belső fék, normarendszer és etikai kódex. Sajnos, a Magyar Nemzeti Tanács ezt sem vállalta, ami újabb konfliktushelyzethez vezetett A mai viták gyökere tehát a hét évvel ezelőtti lelhető fel, és a legnagyobb próbatételeink közé tartozik, hogy le tudjuk-e zárni ezt a korszakot. „A rosszul gombolt mellényt újra ki kell gombolni”, mondotta Deák Ferenc, „a haza bölcse”, aki egyébként a kiegyezés és a megbékélés híve volt és ezért megtörtént az is, hogy Kossuth Lajossal került konfliktusba. Vannak idők azonban, amikor a kiegyezés a legbátrabb tettek egyike, s kisebbségi közösségünkben ennek az órája jött el. Egyszer be kell látnunk, hogy a hét évvel ezelőtt rosszul gombolt mellényt újra kell gombolni. A remélhető siker után pótvizsga vár ránk. Nekünk holnap nem győztesekre és vesztesekre lesz szükségünk, hanem konszenzusteremtésre és kiegyezésre. Nagy kérdés, hogy a győzteseknek és a veszteseknek lesz-e erre elegendő bátorságuk.
Családi Kör, movember 31Újragombolni a mellényt!
2009. november
Ádventi hangulat
Beindult az ünnepek előtti készülődés. Az egész város, így természetesen a belvárosi Kurfürstendamm, elsőként öltött díszeset. Advent első hétvégéjén a város különböző terein megnyíltak a szabadtéri karácsonyi vásárok. Idén több mint ötven Weinachtsmarkt közül válogathatnak a berliniek. Ezek a faházikókkal megtelt terek egyenlőre, kora délutántól este nyolc-kilencig üzemelnek.
Fahéj, forralt bor meg porcukor illata keveredik a levegőben. Van, ahol a kézművesek portékái dominálnak, és van bio karácsonyi vásár is. Itt garantáltan vegyszermentes a forralt bor, a hozzávalók pedig az édes vörösbor, a rum, az aszalt gyümölcsök, a fekete tea, és a narancslé, forróra hevítve. Aztán nem hiányozhat a faszénen grillezett kolbász, vagy a szénparázson sült gesztenye sem. Az édességek közül minden található cukormázzal bevont gyümölcs, karácsonyi püspökkenyér, csokis meg lekváros mézeskalács.
Az Unter den Lindenen a 27O darab hárs kopasz törzsét meg az ég felé meredező ágazatát 80 km hosszú fényfüzér körvonalazza. A Brandenburgi kapu előtt, a Pariser platzon az Advent első vasárnapján délben ünnepélyes keretek között felállították azt a 76 éves ezüstfenyőt, amelyet, immár 20 esztendeje a norvégiai Frogn város ajándékoz a Berlinnek. Az óriási karácsonyfát 800 világítótest és 500 különböző disz ékesíti. Az ünnepségen nemcsak Klaus Wowerwit Berlin főpolgármestere jelent meg, hanem Jonas Gahr Store norvég külügyminiszter kollégája Guido Westerwelle német szövetségi külügyminiszter társaságában. A Hackesches Markhoz hasonló látvány fogad. Az utcák és a terek fényárban pompáznak. A nagyáruházak is meg a kis privát butikok is kitesznek magukért. Kulturális programokból sincs hiány, mert a templomokban megrendezett hangversenyeken túl, színházi előadások, koncertek, irodalmi estek gazdagítják a kínálatot. Dán és svéd vásárokra bukkanok. Berlin olyan, mint a Babilon. Sajnos, Újvidéken ilyen élményben nem lehet részem. Véleményem szerint, távol vagyunk még attól a pillanattól, hogy multikulturális városnak nevezzük az egykori Neoplantát – Újvidéket, Novi Sadot, Neusatzot.
Önfeledt pillanatok
Fárasztó nap van mögöttem. Az RBB német, jobban mondva porosz alapossággal portéfilmet készített rólam. Egy egész napomat vették filmre. Kezdődött a reggelivel, kávézással, majd tallózás a napi sajtóban és így szép sorjában. A forgatás végén, valamikor késő délután, üdítően hatott a környéken, a széles Kurfürstendammon majd annak egyik valamivel keskenyebb ugyanakkor csendesebb mellékutcájában a Bleibtreustrassen sétálni. Még sikerült elkapni a nap utolsó sugarait. Az évszaknak ellentmondó, kellemes idő van, olyan se hideg se meleg. Ilyenkor szoktak a berliniek rövid ujjú trikóra váltani esetleg egy könnyű kabátkát magukra venni. Anikóval hosszasan andalogtunk, bámészkodtunk, miközben teljesen megfeledkeztem arról, hogy a kamera követ, és rögzíti minden gesztusomat. Ez volt aznap a filmforgatás legszebb pillanata.
A kiegyezésről és a bátorságról
A hírek szerint jól halad a magyar választópolgárok feliratkozása a választói névjegyzékre. Természetesen, mind lenni szokott, a kezdeti eredmények nem biztosítják a sikert, a neheze csak ezután következik. A számadatok azonban arról szólnak, hogy a magyar választópolgárok mégis afelé hajlanak, hogy közvetlen és titkos választások által jöjjön létre a Magyar Nemzeti Tanács és ki akarják kerülni azt a csapdát, amit a „nosztalgikusok”, vagyis az egypártrendszerű nemzeti tanács hívei állítottak fel. A bírálóknak igazuk van, a névjegyzék összeállítási módja, nem kedvez a polgároknak, a törvény meghozatala előtt nem volt demokratikus vita és véleménycsere. A szakértő hármas nem konzultált a pártkoalíció minden tagjával. Ez nem csak sértő, hanem a demokrácia alapvető szabályával sincs összhangban. A Magyar Nemzeti Tanács tétlenkedett és nem nézett szembe sajátmagával. Ezek a tények fékeznek és akadályoznak. A kritikusoknak abban is igazuk van, hogy ez nem jelenti még a kisebbségi autonómiát. De ennek ellenére jobb a titkosan és demokratikusan megválasztott nemzeti tanács, mint ez eddigi zártlistás és elektoriális. Ugyanakkor jelentkezik a nem demokratikus lépések, és a hibák bumerángja is, mert éppen ezek osztják meg újabban a közösséget. Több pártvezető már közölte, hogy a VMSz kisajátítja magának a feliratkozási akciót. Igazuk van abban, hogy ezt az akciót a Magyar Nemzeti Tanácsnak kellett volna koordinálnia. Mert a pártok, azok is, amelyek a hatalmat gyakorolják és azok is, amelyek ellenzékben vannak, győzni akarnak. Egymással versenyeznek, de nincsenek szabályok. Ezért lett volna szükséges a versenyszabályozó belső fék, normarendszer és etikai kódex. Sajnos, a Magyar Nemzeti Tanács ezt sem vállalta, ami újabb konfliktushelyzethez vezetett A mai viták gyökere tehát a hét évvel ezelőtti lelhető fel, és a legnagyobb próbatételeink közé tartozik, hogy le tudjuk-e zárni ezt a korszakot. „A rosszul gombolt mellényt újra ki kell gombolni”, mondotta Deák Ferenc, „a haza bölcse”, aki egyébként a kiegyezés és a megbékélés híve volt és ezért megtörtént az is, hogy Kossuth Lajossal került konfliktusba. Vannak idők azonban, amikor a kiegyezés a legbátrabb tettek egyike, s kisebbségi közösségünkben ennek az órája jött el. Egyszer be kell látnunk, hogy a hét évvel ezelőtt rosszul gombolt mellényt újra kell gombolni. A remélhető siker után pótvizsga vár ránk. Nekünk holnap nem győztesekre és vesztesekre lesz szükségünk, hanem konszenzusteremtésre és kiegyezésre. Nagy kérdés, hogy a győzteseknek és a veszteseknek lesz-e erre elegendő bátorságuk.
Családi Kör, movember 31.