2009. június
Csökkentik a nyugdíjat?
Abban még nem vagyok biztos, hogy ezen a héten meghirdeti-e Boris Tadić a korrupció elleni harcot, amiből azonban – szokás szerint – nem lesz semmi. Nem kétlem, hogy szándéka őszinte, de most már tudni kéne, hogy tetszetős tervei miért futnak zátonyra. Hol az akadály? Ez bizony nagy tabu, mivel Szerbiában létezik egy szűk réteg, melynek az akarata erősebb minden más politikai akaratnál. Hiába ígérgetik a politikusok az EU-csatlakozást, a társadalom valahol megtorpant, mert nem nézett szembe saját múltjával. Sokan vélik, hogy a szembenézés kimerül a hágai bírósággal való együttműködésben. Ez csak a jéghegy csúcsa. A múlttal való szembenézés a tőke útjainak kivizsgálásával kezdődik. Ha fel akarod tárni a bűntettet, akkor kövesd a pénz útját, mondják a detektívregények szerzői. Nos, éppen ez maradt el Szerbiában, ezért tarol a Milošević időszakban megalapozott háborús tőke. A felső tízezer a világválság ellenére tollasodik, a még csirázóban levő középosztály újra felmorzsolódik, a szegények pedig még szegényebbek lesznek. Ez vár ránk – holnap! Hogy ebbe az irányba haladunk, azt jelzik gazdasági szakemberek jóslata is, miszerint nem kizárt, hogy hamarosan csökkenteni fogják a nyugdíjat. Szerbiában másfél millió nyugdíjas van, a költségvetésből évente 213 milliárd dinárt ömlesztenek át a nyugdíjalapba, hogy pótolják a hiányt. Mlađen Dinkić cáfolja a közgazdászok prognózisát.
Magyar közérzet
2004-ben a magyarországi fiataloknak 18 százaléka tartott a munkanélküliségtől. Ma 38 százaléka. Akkor 10 százaléka félt a pénztelenségtől. Ma 22 százaléka. Ez a felmérés sok dolgot megvilágít, többek között a legutóbbi választási eredményeket is. Magyarország vajúdik és szenved, minden bizonytalan és kiszámíthatatlan lett. Hol is tévesztett utat, kérdezhetjük Szekfű Gyula nyomán. Szekfű írásainak ismeretében arra gondolunk, hogy nagyon régen.
Tadić és Sólyom
Boris Tadić sikeresnek nevezte a közép-európai országok államfőinek újvidéki találkozóját. A szerbiai sajtóban azonban nem esett szó arról, hogy a találkozón miért nem jelent meg Sólyom László, magyar köztársasági elnök. Magyarország sokkal inkább közép-európai ország, mint Bulgária, vagy nem? Erre mégis valamiféle magyarázatot kellett volna adni, azért is, mert márciusban Tadić elnök elutasító magatartása miatt Sólyom László nem utazhatott a Vajdaságba, hogy lerója kegyeletét az újvidéki hideg napok ártatlan szerb áldozatai előtt, de ugyanakkor az 44/45-ös ártatlan magyar áldozatok előtt is. A gesztus annál inkább érthetetlen, mert Tadić Boszniában szintén lerótta kegyeletét az ártatlan muzulmán áldozatok emléke előtt, de az ártatlan szerb áldozatok előtt de nem feledkezett meg az ártatlan szerb áldozatokról sem. Ez így van rendben, viszont nincs rendben, hogy Sólyom László ezt nem tehette meg. Ez azonban nem volt téma a napokban, s az újvidéki polgárok nem kis rokonszenvvel és humorérzékkel követték az elnöki parádét. Az elnökök hol itt bukkantak fel, hol ott, talpig fekete öltönyben még a legnagyobb kánikulában is. Arra azonban felettébb kíváncsi vagyok, hogy mennyire sikerült feltárni előttük Újvidék közép-európai arculatát. Maradt-e még belőle valami? Nem kétlem, hogy az újvidéki polgárok egy részének szívében még él a multikulturális Újvidék emléke – ez a mi közép-európaiságunk próbaköve – ám azt nem vettem észre, hogy Újvidék a Vajdaságban hivatalos nyelvein üdvözölte volna a vendégeket.
Európa vigyázz!
Mint kiderült, Csehországban a szélsőjobboldali tömörülések állami támogatásban részesültek. Igaz, hogy utána a rendőrség házkutatást tartott az említett szervezetek vezetőinél, mert kiderült, hogy az ifjak a honlapjukon újnáci és antiszemita szövegeket jelentettek meg. Majdnem az egész Európában egyre gyorsabban terjednek a szélsőséges eszmék. Olaszországban Berlusconi minisztere, Michala Brombilla fasiszta karlendítéssel szalutált az olasz csendőrség ünnepén. Az Olasz Nemzeti Gárda képviselője közölte, hogy minden fenyegetés ellenére nem válik meg a náci színezetű fekete egyenruhától. Szinte naponta olvashatok ilyen híreket. Tény, hogy az idei EP-választásokon Európa legtöbb országában előretört a szélsőjobb. A sokáig liberális mintaországban, Hollandiában, 17 százalékkal (4 mandátum) többet kapott a szélsőjobboldal, mint 2004-ben. Magyarországon 14 (3 mandátum), Dániában 9 (2 mandátum), Ausztriában 6,8, (2 mandátum) Olaszországban 5,2 (8 mandátum), Romániában 4,5, (2 mandátum) százalékkal. Magyarország tehát az élvonalba került, de az is igaz, hogy európai jelenségről van szó. Thomas Mann jut eszembe. „Európa vigyázz”, figyelmeztetett a harmincas években. Akkor is sokan azt mondták, hogy nem kell komolyan venni a neonácikat.
Egy szlogen történetéről
Bekövetkezett az, amit előreláttam. A minap Újvidéken súlyosan bántalmaztak két magyar fiatalembert, azért mert magyarul mertek egymással beszélgetni a városi autóbuszban. Az egyikük arccsonttöréssel hét napig nyomta a kórházi ágyat, egyik szeme olyan sérülést szenvedett, hogy soha sem fog rendesen látni. Az incidens azzal kezdődött, hogy egy veterniki férfi megfenyített a két magyar fiatalembert: ne beszéljenek magyarul, csak szerbül. Biztosra veszem, hogy a hasonló esetek száma a közeljövőben növekedni fog. A „Szerbia a szerbeké” jelszó ezzel a következménnyel jár. Ha a Szerbia a szerbeké, akkor csakis szerbül lehet nyilvános helyen megszólalni. Az utca ilyen brutálisan értelmezi ezt a jelszót. A dolgot bonyolítja, hogy néhány vajdasági magyar párt furcsa módon hitelesítette a szlogent, miután feltétel nélkül üdvözölte a „Magyarország a magyaroké” jelszóval élő Jobbik nevű anyaországi párt sikerét az EP-választásokon. Találkoztam néhány újvidéki szerb barátommal, akik szégyenteljesnek nevezik a történteket. Néhány újvidéki szervezet tiltakozik. A VMSZ fiatal parlamenti képviselői erélyes közbelépést ígérnek. A rendőrség maszatol, a Belügyminisztérium hallgat.
Amikor a kocsmában eloltják a villanyt
A belgrádi média egy részében nagy a felhördülés, mert a Kurir című botránylap nyilvánosságra hozta, hogy a B92 Televízió sztárjának, Olja Bečkovićnak, kiskorú fia drogot fogyasztott. A Kurir eljárása tényleg minősíthetetlen, megengedhetetlen hogy bárki felfedje egy kiskorú kilétét, s természetesen az újságra megfelelő büntetést kell kiszabni. Ez nem vitás. Tiltakoznak az újságíró egyesületek, a B92 megszólaltatta a kultuszminisztert is, aki szolgálatkészen közölte a minisztérium máris feljelentést tett. Feltűnő azonban, hogy ugyanezek a tiltakozó a médiumok egyszerűen elhallgatták, hogy szinte ugyanebben Újvidéken súlyos etnikai incidens történt, véresre vertek két magyar férfit, mert az autóbuszban magyarul beszéltek. Az esetet nem követte semmiféle tiltakozás. Ha netán nyilvánosságot kapott volna a hír, az illetékesek rögtön azzal seperték volna szőnyeg alá az eseményt, hogy szórványos incidensekről van szó. A legújabb újvidéki etnikai jellegű leszámolás csak egy a sok közül, de ez nem kapott méltó helyet a belgrádi médiában. Ez Olja Bečkovićot sem érdekli. Mi köze van ennek a Kurirhoz? Nagyon sok! Ugyanis rendszerint először a kisebbségieket és a zsidókat verik, utána a nemzetidegeneket, aztán jön a káosz, amikor a kocsmában eloltják a villanyt és nem tudni ki lesz az áldozat. Nagy baj van azoknak a háza táján, akik csak akkor kiáltanak segítségért, amikor már az ő ajtajukon kopogtatnak.
Az egyik és a másik Szerbia
Az E-novineben (http://www.e-novine.com) Maja Kovačević remek kommentárja az újvidéki magyarellenes botrányról. Mégis létezik a „másik Szerbia”.
Családi Kör, 2009. június 25.