Naplójegyzetek, fragmentumok
- július 31., szombat
Két orvosi ellenőrzés közben olvasok a Tanyaszínház vendégjátékainak betiltásáról. Petíciót írnak alá az értelmiségiek. Emlékszem az utolsó petíciómra. Utolsó, mert hiszem, hogy lejárt a petíciók kora. Ma mindenfelé demonstrálnak. 18 év után 2020 augusztus 26-i írt, a honlapomon megjelent naplójegyzetemben igy kommentáltam ezt az eseményt. „Az utolsó petíció volt, amit aláírtam, 2002. október 29 én látott napvilágot a belgrádi Danas napilapban és a Peščanik honlapján. Mirko Đorđević, Milan Đorđevićtyal, Filip Daviddal, Dragan Velikićtyel, Predrag Čudićtyal, Vladimir Arsenijevićtyel, Bogdan Bogdanovićtyal és Radmila Lazićtyal közösen felhívtuk a figyelmet a tért hódító fasiszta eszmékre. Utána átéltem az embertelen megbélyegzést. Nem ez fájt, mert erre számítottam, hanem az a felismerés, hogy magamra maradtam, legjobb barátaim sem kerestek fel, hogy legalább titokban kifejezzék rokonszenvüket. Néhányan sajnálkozva közölték, hogy szélmalomharcot vívok. Mi akarok lenni? Don Quijote?” Tehát pontosan 19 évvel ezelőtt tiltakoztam a fasizmus térhódítása ellen. Ma már nem a petíció, hanem demonstráció az időszerű. Szerbiában egymást érik a zöld és az ökológiai demonstrációk. A polgárok demonstrálnak az urbánus maffia ellen. Magyarországon se szerei, se száma a demonstrációknak.