Naplójegyzetek, fragmentumok
- július 8., péntek
Azokban az időkben, amikor Magyarországon a szélsőjobb megostromolta és fosztogatta a köztévét, Szerbiában pedig éppen a magyarokat verték, vagyis a rendszerváltás utáni időkben, Peter Sloderdijk a Harag és idő című könyvében 2006-ban arról írt, hogy nem készültünk fel a liberális demokráciára. Sem a Kelet, de a Nyugatot is váratlanul érte a keleti fordulat. Személyes tapasztalatom is erről tanúskodik, és ezt is el kell ismerni, hogy fájdalmas nyilvánosan bevallani. Úgy léptünk be a többpártrendszerbe, mint egy cirkuszi társulat. Nem készült fel sem társadalom, de a szabadságról álmodozó értelmiségiek sem. Volt egy általános eufória, önámítás, miközben a szocializmusból menekültünk a kapitalizmusba. A szeptikus rábólintók hallgattak, nem merték rontani az ünnepi hangulatot. Én is tanácstalanul rábólintottam. Dúlt a jugoszláv háború, akkor ez volt a legrosszabb jövő. A Naša Borbában a felvilágosult abszolutizmusról értekeztem, nem mondtam ki, hogy az is jobb lett volna, mint a háború. Igaz másképpen nem is lehetett volna viselkedni. Hogy is mertem volna ellenkezni, hisz jogosan ért volna a vád, hogy vissza akarok térni az államszocializmusba. Abba a diktatúrába, amelyben az új urak felelős tisztségeket viseltek. Funkcionáriusok voltak, akadémikusok és rangos kitüntetések hordozói. Nem készültünk fel „gorbacsov ajándékára”, hiszen a felkészülés azt jelentené, hogy harcolunk érte. Nem! Ölünkbe pottyant a demokrácia, nyakunkba szakadt a szabadpiac, s azóta sem tudjuk mit kezdjünk vele. Nem harcoltunk érte, tehát könnyen lemondunk róla. A tiltakozási potenciál vészes fogyatkozását állapítja meg Sloterdijk. A középszer korszakában a tiltakozás üresjáratba kapcsolt. „Csupán elégedetlen sóhajokra futja neki, és alig többet hoz létre egymástól elkülönülő cselekvésnél”, írja. Igen, ezeket a sóhajokat hallom, az utcán és a pártirodákban, a tévében, a sajtóban, a költeményekben és a regényekben. Lötyög rajtunk a demokratikus öltöny, miközben a tömegek többsége autokrata frakkba bújnának. Ezek után sajnálattal veszem tudomásul, hogy a korábbi „forradalmárok, reformerek, világ megváltoztatók és osztály megváltók reményeiből puszta ’megkövesedések’ maradtak” (Sloterdijk), amelyről különböző szakmai tanácskozásokon folytatnak hosszú és unalmas eszmecserét. Se vissza se előre – csak toporgunk a háború küszöbén.