2026. szeptember 1., hétfő
A két népszámlalás között miközben a szerbiai népességcsökkenés 6,9 százalékos volt a szerbiai magyarok létszáma 27,40 százalékkal csökkent. Ugyanezen időszakban Romániában a magyarok létszámcsökkenése 18,4%-os volt, Szlovákiában pedig 7,9%-os. Valamiben mi is rekorderek lettünk! Érdemes szóba hozni Finnországot, ahol a svéd kisebbség lélekszáma csupán 1,13 százalékkal csökkent.
Vučić elnök a dél-bánáti erdőtüzek idején a szerbiai falvakat járta, szívesen pálinkázott a dél-szerbiai polgárokkal, akiknek új aszfaltozott utakat, iskolákat, vízvezetéket, új villanykarókat ígérgetett. A VMSZ sem maradt le. Palicson a hagyomány szerint augusztus 15-én ünneplik Szent István napját. Robogtak a buszok a tartomány városaiból és falvaiból Palicsra, ahol az ünnepség keretében Pásztor Bálint ünnepi beszédében beszámolt pártja sikereiről. A rendezvényen szóba sem került egy rémisztő és furcsa paradoxon. Ünnepeljük az államalapító, a bevándorló magyarság megmaradását biztosító Szent Istvánt, miközben sunyin hallgatunk a szülőföldről való kivándorlásról, arról, hogy a két népszámlalás között miközben a szerbiai népességcsökkenés 6,9 százalékos volt a szerbiai magyarok létszáma 27,40 százalékkal csökkent. Ugyanezen időszakban Romániában a magyarok létszámcsökkenése 18,4%-os volt, Szlovákiában pedig 7,9%-os. Valamiben mi is rekorderek lettünk! Érdemes szóba hozni Finnországot, ahol a svéd kisebbség lélekszáma csupán 1,13 százalékkal csökkent. Finnországban a kezdő évben (2011) 291 219 svéd nemzetiségű állampolgár élt, a záróévben (2021) pedig 287 933. Szerbiában viszont a kezdő évben (2011) 251 136 a záró évben (2022) viszont 182 321 magyar élt, tehát nem szükségszerű a nemzeti kisebbség fogyatkozása. Még lesújtóbbak a Magyar Nemzeti Tanács választási eredményei. Míg 2010-ben a 251 136 magyarból 76.900-an (30,6%) léptek az urnák elé, addig 1922-ben a 182 321 magyar kisebbségi polgár közül 41 480, vagyis 22,8%. Ez a választási részvétel mélyen elgondolkodtató és komoly válságot jelez. A vajdasági magyarok létszámcsökkenése azért is ellentmondásos, mert a Fidesz-vezérek szerint a vajdasági magyarok sosem voltak jobb helyzetben, ugyanezt állítja a vajdasági magyar kormánypárti VMSZ is. Ezek szerint szó sincs durva elnyomásról, mégis közel harminc százalékkal csökkent a közösség lélekszáma. Hogyan lehetne ezt a nehezen értelmezhető ellentmondást értelmezni? Nem bűnbakot keresek, ám a makacs tények válságot jeleznek. A szociológusok szerint a válság egyik lehetséges oka a „befagyasztott társadalom”, amelyben Habermas szerint látszólag minden rendben van, az intézmények működnek, ám egyre inkább csak önmagukat reprodukálják, kihal a társadalmi dinamika, a polgárok ugyan szabadon választanak vezetőket, de elvesztik a bizalmukat, hogy ezzel változtatni képesek a közös világot. Az ismert német szociológus szerint az „életvilág kolonizációijáról” van szó, amelyben bemerevednek a régi érdekszövetségek, módszerek, politikai retorikák, nem születnek új eszmék és stratégiák, a közélet pedig elveszti a dinamikáját. Ezt a válságot nevezhetném akár lojális anómiának is, amelyben minden mozog, de nincs előrehaladás, nincs heves tiltakozás, nincs ellenszegülés, nincs politikai elitcsere, az alternatívák pedig illuzórikusaknak tűnnek.