Magyar Hang, 2020. január 17-23
Gárdos Tibor és felesége Rozália végre összegyűjtöttek annyi pénzt, hogy a 18. életévét betöltő fiukat plazma-tévét lepjék meg. A fizetéséből nemigen futotta volna, de egy különös eseménynek köszönve mégis sikerült. A bácskai városka utcája ugyanis vészesen elnéptelenedett, mer amint az utca lakói megkapták a magyar állampolgárságot, máris vették a vándorbotot és Nyugatra távoztak. Ki Ausztriában, ki Németországban próbált szerencsét, de voltak olyanok is, akik eljutottak egészen Norvégiáig, Svédországig vagy Angliáig.
A távozók legnagyobb gondja az üresen maradt házak voltak. Elperegtek a régi szép idők, a kilencvenes évek, amikor a tömegesen érkező horvátországi és boszniai szerb menekültek jó pénzért vásárolták fel a házakat. Csak néhány migráns fordul meg az utcában, de azok nem vásároltak házakat, úgyhogy az elvándorlók nehezen adnak túl rajtuk. Ha már idetolakodnak, legalább maradnának, de eszük ágában sincs, el akarják happolni előlök a németországi munkahelyeket, zsörtölődtek azok, akik éppen készülődtek a nagy útra.
Gárdos Tibor azonban maradni akart. A felesége habozott. Már a migránsok is Nyugaton keresik a szerencsét, mondogatta, miért ne próbálkoznának mi is? A férje azonban megmakacsolta magát. Nem és nem! Ő sosem lesz migráns. Ennek gyorsan híre terjed, úgyhogy az utca lakói rá bízták az eladhatatlan házak kulcsát. A Gárdosék gyűjtötték össze az adócédulákat, a leveleket és küldözgették a távozók címére, idővel még a felmenők sírjáról is gondoskodtak. Gárdos Tibor egy évvel ezelőtt vagy 15 ház kerítését javítgatta, a nagy viharok után pótolta a cserepeket, de ma már 26 házról vagy lakásról gondoskodik, úgyhogy nem győzte a munkát.
Az elvándoroltak bőségesen megtérítették a kiadásokat volt, aki a borítékba helyezett 20 eurósakat küldözgetett, de volt, aki a Western unionnal küldte el a tartozását, természetesen euróban. Az utca lakói a hálapénzről sem feledkeztek meg, úgyhogy a halottak napján a sírok gondozásával megkereste a plazmatévé felét.
Közelgett a karácsony, végre kiszállították az áruházból a tévét. Másnap megérkezett a mester, pontosan úgy állította be a tévét, ahogy kérték: a budapesti tévéműsorokat is nézhették. A mester gondosan elmagyarázta, hogyan kel ki- és bekapcsolni a tévét, hogyan találják meg a magyar csatornákat.
A szülők egymás kezéből kapkodták ki a távirányítót, gyerekes örömmel váltogatták a csatornákat, közben várták a fiukat, aki a villanyszerelői szakiskolát befejezve egy gazdag orosz villáját őrizte a Fruška Gorán.
Az fiuk jövetele előtt az egyik magyar adóban pedig a vajdasági magyarokról is szó volt. Egy férfi azt magyarázta, hogy soha még nem volt ilyen jó az sorsuk, mint most, amikor Orbán Viktor kormányfő és Aleksandar Vučić nagy barátok lettek. Aztán szóba került, hogy sok milliárd forintos támogatás kaptak a vajdasági magyarok a szülőföldön maradás érdekében. Mégis megérte maradni, nyugtázta az apa. Alig várták, hogy a gyerek is hallja a jó híreket, aki rendszerint péntek este az utolsó busszal érkezett.
Az anya és a sütőben ellenőrizte a melegen tartott, ünnepi alkalomra készített túrósgombócot.
Végre betoppant a gyerek.
Gárdosné boldogan mutatott a tévére. Plazmatévé, dicsekedett.
Éppen kezdődnek a budapesti hírek, folytatta elégedetten az apa.
A fiú köszönt, de rá sem pillantott plazmatévére
A túrósgombócot eszegetve bejelentette, egy német cég képviselője megígérte, egy hónap múlva Stuttgartba kap munkát. Legalább 3000 eurót keres havonta, mondta, majd a vacsora után táskájából egy könyvet vett elő. LERNEN WIR DEUTSCH, írta a címoldalon. Leült az asztal mellé és hangosan magolta a szavakat: Guten Tag! Wie heissen Sie? Ich heisse Geza. Geza Gárdos. Ich komme aus Serbien. Und Sie?
Azt mondja a tévé, hogy soha nem volt még olyan jó nekünk, mint most, kezdeményezte megszeppenve a családi beszélgetést Gárdosné.
Trianon, hallod fiam, Trianon? Inkább ünnepeljük együtt a nemzeti összetartás évét, vette át a szót az apa és a tévére mutatott. A fiuk azonban ez sem érdekelte. Wiederholen Sie, bitte? Bitte, langsam! Bitte noch einmal, hadarta tovább a német leckét