Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. május 6., szerda
A helyzet fokozódik, mondaná Virág elvtárs Bacsó Péter Tanú című filmjének hőse. Kaotikus körülmények között a parlament napirendre tűzte a rendkívüli helyzet megszüntetését. Úgy kezdődött, hogy a szónoki emelvény előtt Boško Obradović képviselő sípszóval „köszöntötte” a házelnök asszonyt és a kormánypárti képviselőket. A diktatúrában szó sem lehet szabad választásokról, ismételgette a Boško Obradović a Dveri elnöke. Maja Gojković házelnök asszony 15 perc szünetet rendelt el, hogy eltávolítsák a képviselőt a teremből. Valahogy helyreállt a rend. Utána Ana Brnabić kormányfő lelkesen dicsérte a kormány erőfeszítéseit és magabiztosan kijelentette, hiba lenne akár egy nappal is elhalasztani a rendkívüli helyzet megszüntetését. Rögtön utána Pásztor Bálint sietett a szószékre, természetesen lelkesen dicsérte a kormány intézkedéseit és figyelmeztetett a migránsveszélyre. A vírus után újra megjelentek a régi/új ellenségek: a migránsok. A továbbiakban a parlamenti ülés Aleksandar Vučić államelnök és a kormány dicséretének jegyében zajlott. A kormánnyal együttműködő szelíd ellenzékiek, legdiszkrétebb bírálatait Ana Brnabić kormányfő hetykén elvetette. A parlamenti ülés ettől kezdve olyan unalmas volt, mint egy posztmodern regény provinciális utánzata. Elég a mazochizmusból, gondoltam és kikapcsoltam a tévét, és csak este értesültem arról, hogy szeptember 21-én választ az ország. A nagy kapkodás érthető. Az európai közvélemény-kutatások szerint a legtöbb országban a járvány idején növekedett a regnáló kormányok népszerűsége. Őszre a gazdasági helyzet romlása miatt zuhanni fog a kormány népszerűsége. Azt hiszem, hogy ebben a választási kampányban még az erőszak is monoton lesz. Aztán következik a monoton a zűrzavar.