Naplójegyzetek, fragmentumok
2021.október 29., péntek
Többször is liberálisnak neveztek, ilyenkor mindig erős kétség gyötört, akkor is, ha dicsértek és akkor is, ha elmarasztaltak. A minősítés történetéhez tartozik, hogy az egypártrendszer idején a liberalizmus egyedüli ellenzéki alternatíva volt. Gondoljunk csak a Fidesz szerepére az egypártrendszer megdöntése előtt és közvetlenül utána. Nyíltan liberálisoknak nevezték magukat, hiszen egyetlen alternatíva volt, miután a rugalmasan viselkedő nacionalistákkal kiegyezett a hatalom. Ők nem az autoritárius rendszert, hanem annak ideológiáját bírálták. Gondoljunk csak a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia bizottságának Memorandumára. Nem csoda, hogy 89-ben a nacionalisták könnyen átvették a hatalmat, csak jelvényt kellett cserélni. A rendszerváltás után azonban kisebbségi mivoltam miatt nem lehettem következetes liberális, hiszen veszélybe kerültek a kisebbség kollektív jogai. Még ma is emlékszem egy jelenetre Dobrica Čosić elnöki irodájában. A Horvátországban folyó háború idején Konrád György a PEN klub elnöke Újvidékre és Belgrádba látogatott, s Szerencsés Zsuzsannának a Danasnak adott interjújában nehezményezte, hogy a magyarokat aránytalanul kényszerítik a horvátországi csataterekre. Ezek után Dobrica Čosić egy beszélgetést javasolta vele, amelyen részt vett Svetozar Stojanović a volt Parxis-filozófus, ezenkívül Vickó Árpád, mint fordító és én. Čosić elutasította Konrád állítását, én azonban emlékeztettem, hogy az Európa szerte ismert, az európai és az amerikai egyetemeken is előadó nemzetközi közjogász Vojin Dimitrijević vezette Belgrádi Emberjogi Központ dokumentumára. A róla folyó vita közben Svetozar Stojanović ironikusan megjegyezte, hogy a VMDK szintén etnikai alapon szerveződik, ami igazán nem nevezhető korszerű európai gondolkodásnak. Erre azt válaszoltam, hogy ha majd egyszer Szerbiában egy liberális párt kerül hatalomra, amely törvénybe iktatja a többség hatalmának kisebbségi korlátozását, akkor a VMDK legfeljebb teadélutánokat szervez. A válasz elmaradt, de a dilemmám maradt. Ez azt jelenti, hogy például a nemzeti tanácsoknak a kisebbségi kérdésekben vétójoguk lenne. Vétójog nélkül ma sem tudom elképzelni a nemzeti tanácsokat. Kiutat keresve megbarátkoztam Bibó István eklektikus gondolataival. Kovács Gábor a Magyar Tudomány 2006. márciusi számában közzétett dolgozatában jól ráérzett a törekvésemre, amikor a 2004-es, Romsics Ignác és Szegedy-Maszák Mihály szerkesztette Mi a magyar? című könyvben közölt esszémet (Magyar labirintus) „erősen bibói ihletésű történet-elemzésnek” nevezte. Egyesíthető-é a kisebbségben a nemzeti, a baloldali és a liberális gondolat? Ismerem a filozófusok szkeptikus válaszát, de íróként nem bánt a jogos kifogásuk, hiszen ennek köszönve nyitottabb maradtam a másságok iránt. Azóta is foglalkoztat a kérdés: lehet-e a kisebbségi értelmiségi következetes liberális? Tudom, hogy nem érem meg a „teadélutánok korát”, amelyben következetes liberális lehetek, ezért viselem az eklekticizmus bélyegét, de továbbra is rokonszenvezek Ivan Krasztevvel, aki szerint a „liberális demokrácia szempontjából tehát az a döntő kérdés, hogyan védi meg az egyén jogait, de oly módon, hogy el lehessen érni a közös célokat”. A definíciói időszerű lehetne a posztnacionalista korban, amelytől azonban nagyon távol vagyunk, és úgy látom jelenleg éppen távolodunk tőle. Ebben a helyzetben megelégszem a többségi hatalom korlátozásának liberális gondolatával, a sokak által elmarasztalt vétójoggal, amely függetlenül a szabad választások létezésétől biztosítja a kisebbségek jogait, hiszen a szabad választások, mint ahogy Ivan Krasztev állítja „alapjában véve arra válaszolnak, hogy ki fog kormányozni, de arra nem, hogy hogyan fog kormányozni”
Tovább folyik az EU-n belüli állóháború. „Ha (az Európai Bizottság) elindítja a harmadik világháborút, minden rendelkezésünkre álló fegyverrel meg fogjuk védeni a jogainkat”, nyilatkozta a Financial Timesnak Morawiecki lengyel kormányfő. Szijjártó Péter pedig a Le Figarónak imígyen nyilatkozott: „Közép-Európában büszkék lehetünk demokratikus teljesítményünkre. Mind Magyarország, mind Lengyelország valódi demokrácia, és nem fogadhatjuk el, hogy ezen a téren alábecsülik a teljesítményünket.”
Olvasom a hírt, hogy Németh László bánáti püspök fogadta Márki-Zay Pétert. A hírt ő tette közzé azzal a szöveggel, hogy annakidején fogadta Orbán Viktor is. Szerintem ez így rendben van.