Habram Mária a Családi Kör főszerkesztője levelében arról értesít, hogy nem bírja tovább tartani a lapot, nagyrészt a külső körülmények miatt. A „Nagy Magyar Kinti-Benti Politika” pedig úgy tett keresztbe – támogatásoknál is — ahogyan akart és tudott. Vagy egy hónapig távol voltam, nem tudtam a hírről, de nem számít meglepetésnek. Levelében arról ír, hogy a mérvadó kisebbségi politikusok tárgyaltak volna, ha lemond a naplóm közléséről. Többször is gondoltam arra, hogy ez a nap bekövetkezik. Talán ezért is tartottam ki mellette, nem akartam elhagyni a süllyedő hajót. Habram Mária egyszer talán megírja a külső körülmények történetét, nekem a hetilapok kínkeserves története jut eszembe. 1972: a brezsnyevi fordulat idején a Képes Ifjúság szétverése. Hornyik Miklós kálváriája. Rovatom, a Pásztázó. Erős antiliberális kampány, úgy látom, ugyanez történik napjainkban. Csakhogy manapság inkább putyini fordulatról beszélhetünk. A hetvenes évek naplójegyzeteit eddig még sehol sem közöltem, ideje, hogy az új naplójegyzetek is csigaházba vonuljanak. Esetleg életjelként fragmentumokat adok közre. Kipontozva… Eddig is sok bajom származott a naplójegyzetek miatt, a legjobb lesz abbahagyni. Amikor a villámok csapkodnak, a gyenge gyertya lángjával csak a kis mellékutcákban érdemes barangolni. Habram Mária írja, hogy új fiatal csapatnak ajándékozta a Családi Kör kiadási jogát, reméli sikerrel járnak. Nem merek jósolni, de minden magyar intézmény megszűnését vagy sorvadását gyászolom. Azokét is, amelyeknek profilja távol áll tőlem. Ezekben a napokban kivonulásom esetleg olyan értelmet kapna, amelyet nem kívánok, igy hát lassan és csendben fogok búcsúzni olvasóimtól.