Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. október 23., péntek
A szerbiai kormány még nem alakult meg, folynak a találgatások, de egy biztos: Vučić elnök a minapi pártülés után bejelentette, hogy legkésőbb 2021.április 3-ig az elnökválasztás mellett új parlamenti választásokat tartanak. Bizarr szituáció, az új kormány megalakulása előtt kezdődik az új választási kampány, miközben a nyitott kérdések tömege előtt állunk. Változtatnak-e a választási törvényeken? Teljesítik-e az ellenzéki pártok követeléseit, amelyeket a választási feltételekhez szabtak? Ha nem, akkor újra egypárti parlament születik, már csak azért is, mert a bojkott esélyei növekszenek. A tavaszi bojkott sikerében nem bíztam túlságosan, de kiderült, hogy a társadalomban sokkal nagyobb a lappangó elégedetlenség, mint gondoltam, hiszen a választási kimenetel 50 százalék alatti volt. (…)
A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói az egyetemi autonómia védelmében több mint ötven napig blokád alatt tartották az intézmény épületeit, majd sztrájkot hirdettek, számtalan impozáns tiltakozó akciójuk után a mai napra tiltakozó felvonulást szerveztek. A műegyetem előtt gyülekezett az impozáns tömeg. Ott, ahonnan 1956 október 23-án indultak a forradalomba a pesti egyetemisták. Nyilván, nem sejtették, hová vezet az útjuk, hiszen a tanúk szerint vidám volt a menet, és 1956. október 23-án senki sem gondolt arra, hogy vérontással folytatódik. A mai menet viszont békés volt, ünnepélyes és felemelő. A fiatalok részéről egyetlen sértő szó sem hangzott el, semmi megbélyegzés, semmi minősítés. Nézem a helyszíni közvetítést és újra, mint az utóbbi időben annyiszor, a legfiatalabb nemzedékre gondolok. Már többször is töprengtem azon, hogy a huszonévesek közérzeti lázadása elsősorban a középnemzedék konformizmusa ellen irányul. A tiltakozásukat általában egy konkrét ügy robbantja ki (ez esetben az egyetemi autonómia felfüggesztése), de a háttérben a robbanékony rossz közérzet húzódik meg. Továbbra sem hiszem, hogy a pesti fiatalok rendszerváltó forradalomra készültek, de abban biztos vagyok, hogy új társadalmi energiákat szabadítottak fel. Próbálom megérteni őket, nem biztos, hogy sikerül, mert számomra sok ismeretlen jelenségre bukkanok. Sejtem, hogy nem a rendszerváltó nemzedék és nem az utána következő középnemzedék dilemmáival vívódnak. Nem a nemzeti és a nemzetellenesség, nem a jobboldal és a baloldal ellentétével bajlódnak. Mondataikból időnként azt olvasom ki, hogy a szabadság friss szellőire vágyakoznak, miközben új szótárt teremtettek. Lehet, hogy visszakényszerülnek a régi dilemmákra, de remélem, hogy más perspektívából érzékelik és tárgyalják majd, mint mi.
A felvonulás után Adyra és Bibóra gondoltam. Éjszaka Adyt olvastam, ezen a napon jobb olvasmányt el sem képzelhetek.